Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


A romantika bázisa és termőtalaja

Merész szerkesztői kezdeményezést tükröznek az Élet és Literatúra-Muzárionról készült kritikák: Szemere Pál sorra fiatal, pályakezdő literátoroktól közölt folyóiratáról véleményt. Olyanoktól, akik — az egy Szontagh Gusztáv kivételével — még a harmincadik életévükön is innen voltak. Azért szemelte-e ki vajon recenzensül a huszonegy esztendős Toldyt, a huszonkilenc éves Stettner-Zádort, a mindössze tizenhetedik évébe lépő Szalay Lászlót, mivel az ifjúság szókimondásától remélt őszinte és bátor ítéletet? Választásában bizonyosan közrejátszott ez a meggondolás, de volt ennél fontosabb, meghatározóbb indítéka is Szemerének. Az a mély elégedetlenség, belső feszültség, kereső nyugtalanság, világgal vívódó élethangulat, a meglevővel való szakításnak, elhatárolódásnak, különállásnak öntudata, melyet kifinomult ösztöne e fiataloknál folyvást érzékelhetett, — mely az előző generációkkal minden addiginál élesebben szembefordította ezt a nemzedéket.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave