Az előítéletek mint társadalmi problémát okozó jelenségek nem új keletűek. Maga a tágabb értelemben vett előítéletes gondolkodás nyilvánvalóan egyidejű az emberiséggel, sőt, valószínűleg minden magasabb fejlettségű állati intelligenciával. Erről sok mondanivalóm lesz az előítéletek kognitív alapjaival kapcsolatos fejezetben. Legfontosabb funkciójának azt tekinthetjük, hogy biztosítja „vészhelyzet” esetén az azonnali, automatikus, kész reakciót. Márpedig egy vészhelyzetben valószínűleg nagyobb eséllyel marad életben az a szervezet, amely rendelkezik kész válasszal, még ha az nem is optimális, mint az a szervezet, amelynek időre van szüksége reakciója kialakításához. Ez tehát az előítélet jóhiszemű, funkcionalista felfogása. A társadalmakat azonban jellemzik a krónikus előítéletek, igen gyakran kisebbségi csoportokkal szemben, amely krónikus előítéletek akut reakciókhoz vezethetnek, amikor egy társadalom a radikális változás bizonytalan állapotát éli át, vagy valamilyen kritikus konfliktus elé kerül. Az utóbbi helyzet jellemzi a rendszerváltás utáni Magyarországot, így nem meglepő, hogy a krónikus előítéletek fölerősödtek ez alatt az időszak alatt, és ma vészes mértéket, robbanással fenyegető feszültséget idéztek elő a társadalomban.