Most pedig összegezve a lélekről mondottakat, ismételjük meg, hogy a lélek bizonyos értelemben azonos minden létező dologgal. Mert vagy érzékelhetőek a dolgok, vagy elgondolhatóak; a tudás pedig bizonyos értelemben a tudott dolgokkal, az érzékelés az érzékelhetőkkel azonos. De hogyan? Ezt kutatni kell. Nos, a tudás és az érzékelés tárgyaik szerint föloszthatóak: a potenciális a potenciálisak szerint, az aktuális az aktuálisak szerint.187A lélek érzékelő- és megismerőképessége pedig potenciálisan azonos velük: emez a megismerhető, amaz az érzékelhető tárgyakkal. Szükségszerű, hogy vagy magukkal a dolgokkal, vagy a formákkal legyen azonos. Ám a dolgokkal nyilván nem lehet azonos, hiszen nem a kő van a lélekben, hanem a formája. Ennélfogva a lélek olyan, mint a kéz. A kéz ugyanis a szerszámok szerszáma, az ész pedig a formák formája, az érzékelés meg az érzékelhetők formája.188Mivel úgy tetszik, hogy az érzékelhető kiterjedéseken kívül, tőlük elkülönülve semmilyen tárgy nem létezik, ennélfogva az érzékelhető formákban vannak a gondolhatók: mind azok, amelyeket elvontnak nevezünk, mind azok, amelyek az érzékelhető tárgyak állapotai és affekciói. Ezért aki nem érzékel semmit, nem fog sem megtanulni, sem megérteni semmit; amikor pedig az ember elmélkedik, szükségszerű, hogy egyúttal egy bizonyos képzetet is szemléljen.189A képzetek ugyanis olyasfélék, mint az érzetek – kivéve, hogy anyag nélkül valók.190A képzet különbözik az állítástól és a tagadástól. A gondolatok kombinációja ugyanis az igaz és a téves. Ám mi fogja megkülönböztetni az első gondolatokat azon kívül, hogy nem képzetek? Ezek nem képzetek – jóllehet képzetek híján nem léteznek.191