Elmélkedhetnék az ember most már mindezeknek az okáról. Arra kell ugyanis gondolnunk, hogy az élőlény természettől fogva nedves és meleg, és élni annyit tesz, mint ilyennek lenni. Az öregség pedig száraz és hideg, és a holttest is ilyen. Ez nyilvánvaló. A hideg, a meleg, a száraz és a nedves: ez az élőlények testének anyaga. Mármost az öregedő élőlény szükségképpen szárad. Ezért nem szabad a nedvesnek kiszáradásra hajlamosnak lennie. És ezért nem rothad el könnyen a zsír: az az oka ennek, hogy a zsír levegőből áll, a levegő pedig a többi anyag vonatkozásában tűz természetű, és a tűz nem rothad. És nem szabad, hogy kevés nedvesség legyen jelen: a kevés nedvesség ugyanis szintén hajlamos a kiszáradásra. Ez az oka annak, hogy a nagy testű állatok és növények, mint az imént mondottuk, általában hosszabb életűek. Ez ésszerű: a nagyobb test ugyanis több nedvességet tartalmaz. De nemcsak emiatt hosszabb életűek ezek a lények. Két oka van ennek: a nedvesség mennyisége és minősége. Ezért nemcsak nagy mennyiségű nedvesség kell hogy jelen legyen, hanem az is szükséges, hogy ez a mennyiség meleg legyen, nehogy fagyásra vagy kiszáradásra legyen hajlamos. Ezért hosszabb életű az ember néhány, nála nagyobb élőlénynél: hosszabb életűek ugyanis azok a lények, amelyeknek testében mennyiségére nézve kevesebb ugyan a folyadék, ha minőségi felsőbbrendűségük aránya meghaladja mennyiségi alsóbbrendűségüket. Némely lényekben meg a zsír az, ami meleg: ez egyidejűleg okozza azt, hogy az élőlény teste se a kiszáradásra, se a kihűlésre ne legyen hajlamos. Más élőlények testében meg másfajta nedv van jelen.