A vértelen állatokról elmondtuk, hogy némelyeknek a környező levegő, másoknak a környező nedvesség nyújt segítséget életükhöz. A vérrel és szívvel rendelkezők pedig, amelyeknek tüdejük is van, valamennyien magukba fogadják a levegőt, és ki-be légzéssel biztosítják a hűtést. Tüdejük az elevenszülőknek is van, mégpedig azoknak, amelyek testükben hordják az eleven magzatot, nem pedig azoknak, amelyeknek az ivadéka csak az anyatesten kívül válik elevenné (mert a porcoshalak elevenszülők ugyan, de nem az eleven magzatot hordják testükben); továbbá a tojásrakók közül a szárnyasoknak van tüdejük, pl. a madaraknak, valamint a pikkelyeseknek, például a teknősöknek, gyíkoknak, kígyóknak. Azok tehát vérbő tüdővel rendelkező állatok, ezek többségének pedig a tüdeje szivacsos. Ezért ritkábban van szükségük légzésre, mint korábban mondtuk. De szüksége van rá valamennyi olyan állatnak az említettek közül, amelyik vízben él. Ilyen a vízikígyó, a béka, a krokodil, a teknős, mégpedig mind a vízi, mind a mocsári, mind a szárazföldi teknős és a fóka. Ezek ugyanis meg a hozzájuk hasonlók valamennyien vagy a szárazföldön szülnek és ott is alszanak, vagy ha a vízben alszanak, szájukat a légzés végett a felszín fölé emelik.