Azt a kérdést, hogy a szív hogyan kapcsolódik a tüdőhöz, részint boncolások segítségével, részint az állatokkal kapcsolatos leírások alapján kell vizsgálnunk.285 Általánosan szólva az állatok természete a léleknek a szívben előidézett tüzessége miatt igényli a hűtést. Ezt légzéssel intézik azok az állatok, amelyeknek nemcsak szívük van, hanem tüdejük is. A szívvel rendelkező, ám tüdőtlen állatok, mint a halak ezt vízi természetükkel hajtják végre: a vízben, kopoltyújukon keresztül intézik a hűtést. A szívnek a kopoltyúhoz képest való elhelyezkedését ha látni akarjuk, a boncolások alapján kell szemügyre vennünk, ha meg szabatosan akarjuk meghatározni, akkor a leírások alapján.286 Összefoglalóan, jelenlegi céljainkhoz mérten szólva ez a következő módon van. Jóllehet úgy tűnhetnék, a szív helyzete nem azonos a szárazföldi állatok és a halak esetében, de valójában azonos, mert a szív csúcsa arra mutat, amerre a fejük hajlik. Ám a szárazföldi állatoknak és a halaknak nem ugyanúgy hajlik a fejük, ezért a szív csúcsa náluk a száj felé mutat. A szív peremétől érszerű, idegekkel ellátott cső nyúlik a test közepéig, ahol az összes kopoltyú egyesül. Ez a legnagyobb cső ugyan, ám a szívnek más-más oldaláról más és más csövek nyúlnak mindegyik kopoltyú széléig.287 Ezeken keresztül történik a szívig ható hűtés oly módon, hogy a vér mindig keresztüláramlik a kopoltyúkon.