Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája

Az Etika „két világa”

Az Etika valamennyi eddig elemzett részével kapcsolatban azt a spinozai alapgondolatot próbáltuk kihangsúlyozni, hogy az emberi létezés – metafizikai gyökereit tekintve – közösségi létezés, aminek következtében a valóságosan létező emberi elméhez mindig hozzátartoznak egyrészt az inadekvát ideák – vagyis az elképzelés megismerési módjának termékei –, másrészt a szenvedésnek minősülő affektusok. Mivel pedig a negyedik rész bevezetője ezt az állapotot „szolgaságnak” nevezi, s mivel e rész alcíme is az emberi szolgaság tárgyalását helyezi kilátásba, nem meglepő, hogy e téma legradikálisabb megfogalmazása épp a negyedik rész első tizennyolc tételében található meg. E tételek alaphangja olyan, hogy azzal összefüggésben már Spinoza „pesszimisztikus realizmusáról”286 is beszéltek, ami persze nem tűnik egészen találónak, de azt, amire utalni szeretnék, mégis jól jellemzi.