Hangsúlyozzuk, hogy amiről eddig beszélhettünk, alig több az irodalomtudomány ismeretének és tudatos alkalmazásának jelénél, mely a terminológia segítségével éppen csak rögzíthető, az írók fogalmazásából éppen hogy kitapintható, kifejtve azonban sehol nincsen. A forrásanyagból mindössze annyi állapítható meg, hogy az irodalom teoretikus szférája a latin nyelvvel együtt valóban megjelent, de teljes szisztémája sem a gyakorlatban nem bontakozott ki, sem a szabályok rendszeres művelése által a maga egészében birtokba nem vétetett. Az ok abban keresendő, hogy a társadalom írásszükséglete, a fokozatos növekedés mellett is, meglehetősen alacsony fokon állt, s a készen kapott lehetőségek kimerítését nem kívánta meg. Még a leggyakorlatibb, leginkább művelt és ma is legellenőrizhetőbb területen, az oklevélírásban is csak a korszak végére jutottak odáig, hogy a kezdetben egyéni erőfeszítést eláruló diplomák formai elemei lassanként állandósultak, mechanizálódtak, hazai normák kristályosodtak ki, s a fejlődés során érdemessé és egyúttal lehetővé vált az első mintagyűjtemények, formuláriumok összeállítása, majd valószínűleg még később az oklevélkiállítási szabályok részletező megfogalmazása.27