Hasonló a helyzet a babilóniai csillagtudománnyal is. A csillagászati megfigyelések célja az volt, hogy meghatározzák ezek segítségével a jövőt. Olyasféle tudomány volt ez akkoriban, mintha ma egyetlen tudományba összegeznénk a földrengéseket előrejelző földtudományt, a meteorológiát, a gazdasági előrejelzéseket megfogalmazó közgazdaságtant, a politikai és társadalmi „jövendölést mondó” politológiát, szociológiát, népesedés-statisztikát. Az évszázadok során egyre finomodott ennek a tudománynak is az eljárásmódja. Pontos égi megfigyelések végtelen sokaságát végezték el, az így levont következtetéseiket újabbakkal ellenőrizték. Vizsgálatuk kiterjedt a vizsgálatot végző személyre, az időpontra és helyre, mint ami a vizsgálat eredményét befolyásolhatja. Összegyűjtötték és rendszerezték az elődök megfigyeléseit, a lehető legnagyobb adatmennyiségre próbáltak támaszkodni. Az adatokat azután értelmezték, egyre részletesebb rendszerét állítva fel annak, hogy milyen csillagászati jelenség milyen földi következményekkel jár. A különböző megfigyelt jelenségeket összefüggő rendszerbe sorolták, és ezt addig tökéletesítették, hogy végül olyan eseteket is belefoglaltak, melyeket sohasem figyelt meg senki, de melyek esetleg egyszer majd előfordulhatnak. Így például kész következtetéseket fogalmaztak meg arra az esetre, ha egyszer váratlanul a nap este vagy éjszaka kelne fel. (Bizony az lázadást, illetve a nép felének kipusztulását fogja jelenteni…)