Az értelmiséget az iskolákban képezték, vagy – az előkelőbbeket – külön „házitanítók” oktatták. (A gazdag rómaiak görög rabszolgákat alkalmaztak tanárnak gyermekeik mellé, ezeket hívták paidagogosznak.) A városi alapiskolákban – a sumerok „tábla házá”-nak nevezték – az írás, olvasás, számolás legalapvetőbb ismereteit szerezhették be a módosabbak fiúgyermekei. ➤[IV. 2c] A lányokat legtöbb helyen a hagyományok, a szegényeket a pénzhiány tanácsolta el az iskolától. Esetenként rabszolgák is járhattak iskolába, ha uruk befizette őket, hogy aztán velük végeztessék a számadási teendőket. A templomok mellett működtek a magasabb iskolák, ahol már a kor tudományát oktatták. Itt az algebra, geometria, jogtudomány, gyógyszerészet, orvoslás, természettudományok, csillagtudomány számunkra racionális elemei keveredtek a jóslás tudományával, például a szerencsés és szerencsétlen napok ismeretével és egyéb, számukra nagyon is hasznos tudnivalókkal. A babiloni papok szobrászatot is tanultak. A magas iskolák gyakran olyan tudományos nyelven oktattak, mely nyelv ismerete szintén az értelmiség kiváltsága volt. Ez volt Mezopotámiában a sumer, melyen jóval az élő sumer nyelv kihalása után is írtak, Rómában a görög (ahogy a középkori Európában viszont majd a latin lesz).