A „filozofálás” – a gondolkodás, a magyarázatra törekvés, a kérdésfeltevés – minden témában, de különösen az emberi cselekedetek témájában mindig is sajátos jellemzője a különböző kultúráknak. Kiemelten igaz ez az európai kultúra esetében. Az ész, az értelem „használata” – a görög kultúra öröksége nyomán, majd az újkor tudományos szemléletének és a felvilágosodás látásmódjának hatására – az európai világértelmezés alapvető mozzanata, a görög filozófia öröksége és az európai társadalmi-politikai élet pedig előtérbe helyezte az erkölccsel, etikával kapcsolatos témákat. A filozofálásnak az erkölcsi, etikai jellegét erősítette az európai kultúra meghatározó eleme, a kereszténység is. A keresztény vallásban mindig is erkölcsi, etikai kérdések/dilemmák merülnek fel, a vallás sajátos tanításaiból következően (szeretet, akaratszabadság, bűn, megbocsátás, megtérés stb.). Elmondható tehát, hogy az európai kultúrában történelmi okokból, és a történelmi okokból következő jelenbeli helyzetből adódóan sem kerülhető meg a „filozofálás”, kiemelten az erkölcsi, etikai témákkal kapcsolatos „filozofálás”. A közoktatásnak erre a filozofálásra, erkölcsi, etikai szempontú filozofálásra is fel kell készítenie a tanulókat valamilyen mértékben. Egyrészt ki kell alakítania és fejlesztenie kell azokat a kompetenciákat, amelyek ezt az „észhasználatot” minél magasabb szinten lehetővé teszik. Másrészt át kell adni azokat az ismereteket, tudáselemeket amelyek már mintegy rendelkezésre állnak a filozófia és az etika történetéből eredeztethetően.