Bódy Zsombor

Magyarország társadalomtörténete a két világháború között


A zsidóság társadalmi helyzete és az antiszemitizmus a két világháború közötti Magyarországon

A két világháború közötti korszak egyik legsúlyosabb társadalmi és politikai konfliktusa Magyarországon a zsidóság és a nem zsidó társadalom viszonyához kötődik. Az ún. „zsidókérdés”, illetve az antiszemitizmus társadalmi és politikai jelensége rendkívül összetett probléma. A kérdéskör elemzésénél mindjárt az első nehézség, hogy nem egyértelmű, a zsidóság milyen minőségben élt kisebbségi helyzetben Magyarországon. Illetve egyáltalán kisebbség volt-e? Voltak ugyanis Magyarországon olyan zsidó személyiségek (például Vázsonyi Vilmos), akik nem fogadták el, hogy a zsidóság bármilyen értelemben kisebbség lenne, hiszen a magyar társadalom teljesen integráns részének tekintették. E felfogás – amelyet a hivatalos zsidó vallási vezetők jelentős része is osztott – csupán a hitbéli különbségben látta a zsidóság eltérését a nem zsidó társadalomtól, s így nem tartotta lehetségesnek, s még kevésbé kívánatosnak, hogy a zsidóságot elkülönült kisebbségként kezeljék, ahogyan általában a reformátusokat, vagy a görögkeletieket sem szokás sajátos kisebbségi csoportként azonosítani a magyar társadalomban, noha kétségtelenül vallási szempontból ezek a felekezetek nem a legszámosabbak Magyarországon. Más zsidó személyiségek, vagy vallási vezetők viszont a zsidóságot többnek tekintették, mint pusztán egynek a hazánkban honos vallások között. Ők a zsidóságban valamilyen értelemben egy népet láttak, amely mondhatnánk etnikai szempontból – bár természetesen e fogalmat nem használták, főként nem a mai társadalomtudományos értelemben – eltér a többségi társadalomtól. E szemlélet mögött a zsidó vallásnak az a sajátossága állt, amely a hit, a zsidó identitás és vallásgyakorlat fenntartását és továbbadását a következő generációkra éppen olyan tartalmakhoz, az Istennel való olyan kapcsolathoz kötötte, amely a zsidóságot népként különíti el a többi népektől. (A kereszténység – bár magát teológiai értelemben Isten népének tekinti – ebben az értelemben nem teremt „népi” elkülönülést. Mint ahogy a mai magyar társadalomban sem merül föl, hogy a keresztényi hovatartozás vagy a vallástalanság eltérő népeket alapozna meg.) A zsidóságnak a magyar társadalmon belüli felekezeti vagy etnikai kisebbségi helyzetét illetően tehát magában a zsidóságban sem volt konszenzus, s akkor még nem is szóltunk arról, hogy a külvilág zsidóságra vonatkozó minősítései mennyire heterogének voltak.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 237 7

Jegyzetünk a két világháború közötti magyar társadalom sajátosságait mutatja be – elsősorban, bár nem kizárólag – társadalomtudományi diszciplínák, szociológia, politológia, kommunikáció szakos hallgatóinak. Ennek megfelelően a jegyzet nem tartalmazza a politikatörténeti folyamatok leírását, nem törekedhetett, több szempontból sem, az 1920-as, 1930-as évek társadalmának ábrázolásában sem a teljességre. Egy féléves előadás jegyzetanyaga, s olyan hallgatóknak szól, akik elsőévesként először találkoznak a témával. Így le kellett mondani a két világháború közötti társadalomtörténet számos kérdésének tárgyalásáról, még olyanokról is, amelyekre vonatkozóan komoly szakirodalmi eredmények állnak rendelkezésre. Fontos tudniuk tehát a jegyzetet használó diákoknak is, hogy egy bevezető jellegű tanulási segédanyagot olvasnak, amely nem tér ki a korszak minden társadalomtörténeti problémájára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/body-magyarorszag-tarsadalomtortenete-a-ket-vilaghaboru-kozott//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave