Cser András

Morfológia


Gyök-, tő- és szóalapú morfológia mint a nyelv tulajdonsága

A gyök és a tő ilyetén értelmezésének tipológiai következményei is lehetnek, amennyiben a nyelvek között, sőt, sok esetben nyelven belül is megkülönböztethető a gyökalapú, a tőalapú és a szóalapú jelleg (ahogyan azt a természetes morfológia nevű irányzat hangsúlyozza). Ha egy nyelv morfológiája gyökalapú, akkor az inflexió és a deriváció gyökjellegű lexikális alapegységekre vezethető vissza. Az ilyen nyelveket kiterjedt morfofonológiai váltakozások jellemzik, és a nyelvtani kategóriák olyan jellegű szerveződése, amely sokszor nem mutat aszimmetriát, világos származtatási irányokat. Az alább ismertetendő latin példa ezt megvilágíthatja. A latin igék inflexiós kategóriái között megtalálható mind az aspektus (imperfektum, perfektum), mint az idő (jelen, múlt, jövő). Ezek szemantikájával itt most nem foglalkozunk, csak a formai oldalával. A (82) táblázat mutatja, hogy a két kategória egymástól független abban az értelemben, hogy értékeik bármely kombinációja létezik:

Morfológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 238 4

Hivatkozás: https://mersz.hu/cser-morfologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave