Cser András

Morfológia


Analógiás változás

Analógiás változás névvel a történeti nyelvészet hagyományos szóhasználatában a nyelvi változások rendkívül nagy és változatos halmazát illetik. Szűkebb és körülhatároltabb értelemben a morfológiai változások azon típusát nevezzük analógiás változásnak, amelynek során egy morféma allomorfjainak eloszlása módosul, különösen akkor, ha ez az egyik allomorf jelentős visszaszorulásával, esetleg teljes eltűnésével jár. Tipikus példája ennek az olyan magyar főnevek esete, mint a fej. Ennek eredeti toldalékolatlan alakja **feɣ > **feü > fő volt; a j-t tartalmazó tőváltozat egyes toldalékolt alakokban alakulhatott ki, pl. **feɣe > feje. A két allomorf tehát fő(-) és fej- voltak, eloszlásuk pedig annak függvénye volt, hogy milyen toldalék követi őket. A fej allomorf azonban idővel kiszorította a allomorfot a paradigmából, így alakult ki a morfológiailag teljesen egyöntetű, váltakozást nem mutató paradigma (fej, fejet, fejtől, fejnek, fejem…). Az ilyen váltakozásokat a 19. században gyakran aránypárokkal ábrázolták, amelyek megmutatják, hogy milyen irányból érkezett a változást kikényszerítő hatás:

Morfológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 238 4

Hivatkozás: https://mersz.hu/cser-morfologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave