Pu Songling egész életét szűkös körülmények között töltötte, nem volt lehetősége írásművei kiadására. Bár kapott ajánlatot a kézirat megvásárlására, de azt visszautasította. Az áruba bocsájtás egyébként a kiadó számára nagyfokú szabadságot biztosított a szöveg gondozásában, amelybe beletartoztak a szövegen végrehajtott változtatások, bővítése vagy lerövidítése, vagy kommentárokkal való kiegészítése is. A szöveg a szerző halála (1715) után a család tulajdonában maradt. Pu Lidének (浦立得, 1683–1751), a szerző unokájának feljegyzései szerint a kéziratot előszeretettel másolták, így 1766-os publikálása előtt már több részlete napvilágot látott, de az első kiadásban sem közölték a teljes kéziratot. Pu Jiaren (浦價人), az író 19. század közepén élt leszármazottja gondjaiba vette apai örökségét, és az akkoriban 20 céből (册, kötet) álló gyűjteményt 8 kötetben újraköttette, de a kézirat egyik fele ismeretlen körülmények között elveszett, a megőrzött kötetek továbbra is a család tulajdonában maradtak. 1931-ben egy hivatalnok lefotózta a kézirat 24 történetét, és a fotókópiáról készült másolatot adta ki. A család végül a kéziratot a Liaoningi Könyvtárnak ajándékozta. A fennmaradt négy kötet 237 történetet tartalmazott. Azt azonban nem lehet megállapítani, hogy a kötetek sorszáma jelent-e bármilyen tudatos szerkesztési szándékot, vagy egyezik-e a szerző eredeti számozásával.