Forró Orsolya

A magyar hangtan alapjai


Fonémák és beszédhangok

Amikor beszélünk, nem fonémákat ejtünk ki – azokra csak gondolunk –, hanem beszédhangokat. Az igazság z fonémája helyett s hangot, a világoszöld s fonémája helyett viszont z-t ejtünk. A fonémák absztrakt, elvont egységek: nyelvi képességünk alapegységei, amelyeket a beszédképzés során sokféle formában, sokféle beszédhangként ejtünk ki. Ugyanaz a fonéma képes egymástól igen sok tulajdonságban eltérő beszédhangokban is „testet ölteni”, realizálódni – sokszor anélkül, hogy a beszélőknek tudomásuk lenne a hangok ezen eltéréseiről. A nagynéni, kazán, szent szavakban a n fonéma leggyakoribb változatát artikuláljuk. Figyeljük meg azonban, hogy a vadonba, szenved, inga szavakban nem ugyanolyan n-eket ejtünk, mint az előbbi szavakban. Az általunk ugyanakként a fonémaként azonosított hangok valójában nagyon különbözőek: vannak közöttük magasak, mélyek, halkak, hangosak, rekedten és nem rekedten ejtettek, röviden, gyorsan ejtettek és nyafogósan elhúzottak stb. A fonémák tulajdonképpen a hangok típusaiként értelmezhetők: sok, egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkező beszédhangot sorolunk ugyanabba a kategóriába. Ugyanúgy, ahogyan a piros, sárga, zöld, érett és éretlen, kisebb és nagyobb, gömbölyűbb és hegyesebb, kukacos, rohadt és ép almákat ugyanúgy almaként azonosítjuk a köztük lévő eltérések ellenére.

A magyar hangtan alapjai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 243 8

Ezt a jegyzetet elsősorban magyar BA és magyartanár szakos hallgatóknak szánjuk, bár számítunk gyakorló magyartanárok érdeklődésére is. A jegyzetben foglaltak alapját elsősorban a már általános iskolában is tanított magyar hangtani hagyomány képezi, azonban egyrészt jóval szélesebb anyagot ölel fel, másrészt sok tekintetben megkérdőjelezi ezt a hagyományt, mégpedig több okból és célból. Többet ad, hiszen a tanári munka alapjául szolgáló tankönyvekben szereplő tananyaghoz képest a tanárnak sokkal átfogóbb, alaposabb tudásra van szüksége ahhoz, hogy munkáját hatékonyan végezni tudja. És igyekszik felülírni a hagyományt, mivel az az utóbbi fél évszázadban megmerevedett, számos tekintetben teljesen idejétmúlttá vált nemcsak terminológiáját, de tartalmát, céljait, nyelvszemléletét illetően is.

A jegyzet remélhetőleg alkalmassá teszi a hallgatókat további hangtani tanulmányokra, azonban egyrészt az átlagos hallgatói igényeket követve, másrészt a magyar szakos képzés struktúráját szem előtt tartva megelégszünk a magyar nyelv legismertebb hangtani jelenségeinek bemutatásával, az elméleti háttér feltárását, valamint a jelenségek részletesebb, precízebb ismertetését pedig a (magyar szakos képzési struktúrából egyébként hiányzó) haladó hangtani kurzusokra bízzuk.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forro-a-magyar-hangtan-alapjai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave