A jelentésváltozás belső tényezői között a nyelvi rendszer tagjainak egymásra hatását kell megemlíteni. Ide tartoznak a már tárgyalt jelentésátvitel példái, melyekben a szóalakok hasonlósága adja a jelentésváltozás alapját. Szintén belsőleg motivált jelentésváltozás következik be, ha egy szinonimasorba új tag illeszkedik. Ezáltal az egész jelentésmező átalakulhat. A ’nagyon kiváló’ jelentésre a szlengben újabban használják a király szót. Ennek megjelenése az eddigi szleng frankó, baró stb. ’kiváló’ szavainak jelentését tolja el, s így a szlengben a korábbi szavak mintegy korjellemzővé válnak (a kasa ’kiváló’ például az 1960-as évek budapesti szlengjére utal). A színnevek közé belépő pink nemcsak sajátos szín, s így újraosztja a színskálát, hanem (női) életérzés is (vö. „Pink.hu – a világ női szemmel”). A 21. század elejétől adatolható punnyadt olyan összetett jelentéssel rendelkezik (’unott, enervált, laza, unalmas, lepukkadt’ stb.), amelynek nincs megfelelője a szinonimarendszerben, egy adott jelölésbeli űrt tölt be, joggal ragadt meg tehát a szókészletben. Ez a tulajdonsága elvezet a belső tényezők egy újabb fontos eleméhez: a nyelvi gazdaságossághoz. A nyelvhasználók gazdaságosságra törekvése (egységben a nyelvi kreativitással) csak ritkán teremt új szavakat, sokkal inkább új jelentéseket hoz létre, fenntartva a poliszémiát.