É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A veláris

Erre a hangra vonatkozóan ellentétes nézetek találhatók a szakirodalomban. Ősmagyar kori (sőt alapnyelvi) meglétére mai nyelvi példákkal szokás következtetni: ur. *nye̮le > ősm. *nyi̮l\:y:\ > nyila-(t), nyila-(k), vagyis a hangsúlyos tőmagánhangzó veláris voltát a toldalék előtti veláris magánhangzó mutatja. A honfoglalás előtti török jövevényszavak közül bizonyítékként szokás említeni például az árok (< *arïq), kín ~ kínos (< *qïyïn) szavakat, vagyis olyanokat, amelyekben a törökre is rekonstruálható. Az újabb kutatások alapján a török eredetű bársony, sátor, tolmács és más szavakban, amelyekben a mai o helyére korábban csupán ï-t feltételeztek, u hang is rekonstruálható. Ez pedig szemben áll azzal a viszonylag elterjedt véleménnyel, hogy török jövevényszavak is erősíthették az ősmagyar kor kezdetére feltételezett hang helyzetét. – A tudományos vita egyelőre el nem döntött volta miatt, valamint a magyar hangtörténeti hagyományoknak megfelelően, de leginkább a hangrendszertani lehetőségek miatt számolunk a veláris meglétével, mely egyes ősmagyar kori nyelvjárásokban talán igen korán palatális i-vé vált.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave