A Li Mjongbak vezette adminisztráció nem sokkal a 2008-as globális pénzügyi válság második sokkját (a Lehman Brothers összeomlását) megelőzően kezdte meg működését Dél-Koreában. A pénzügyi sokkot követően számos fejlett ország, köztük Dél-Korea is – az állam minimális piaci beavatkozása elvét követve – különböző gazdaságösztönző csomagokat alkalmazott és új iparpolitikákat vezetett be. Ösztönözte a gazdaság nemzetköziesedését, amelyben – többek között – a szabadkereskedelmi megállapodásoknak fontos szerep jutott. (Dél-Koreának sikerült szabadkereskedelmi megállapodást kötnie jelentős kereskedelmi partnereivel, például az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal.) A Li-kormány gazdaságpolitikája a nagyvállalatokat és a rugalmas munkaerőpiac kialakítását támogatta (Moon, 2016). Meghirdette a dél-koreai gazdaság zöld növekedési (green growth) programját, amelyben az iparpolitika új támogatási területeként a zöld és tiszta technológiákat, napenergia-termelést, új megújuló energiaforrásokat és a termelő egységek (zöld) fejlesztését határozta meg (Koo, 2013). A Li adminisztráció intézkedéseivel az exportorientált növekedési modellt és a csebolokat támogatta (Johnson, 2017). 2013 februárjában Li Mjongbakot az elnöki székben Pak Csong Hi leánya, Pak Kunhje váltotta fel. Az új kormány 2013-ban új gazdaságpolitikát hirdetett az ún. „kreatív” gazdaság létrehozása érdekében, amelyben az innovációk segítségével új munkahelyek létrehozását és a gazdaság felpörgetését célozta meg. Dél-Korea hagyományos növekedési modellje, ahogy azt már korábban többször említettük, az exporton alapult, amelynek döntő része a nagyvállalatokhoz, csebolokhoz köthető, és amely a világgazdasági válságot követően már kevésbé bizonyult sikeresnek. A Pak-kormány olyan szabályozási reformokkal és az általa indukált megnövekedett versennyel kívánta felpörgetni a gazdaságot, amely ösztönzi a vállalkozási tevékenységet és javítja a termelékenységet, különösen a kis- és közepes vállalatok esetében. Ami előrevetítette a hazai kereslet és a szolgáltató szektor szerepének növelését. 2014 januárjában Pak elnök asszony meghirdette a gazdaság hároméves innovációs tervét102, amelynek fő célkitűzései a gazdaság felpörgetése, a potenciális növekedési ráta 4 százalékra történő emelése, valamint a szociális kohézió érdekében munkaerőpiaci reformok bevezetése és a foglalkoztatási ráta 70 százalékra történő emelése voltak (OECD, 2014).