Brazília hatalmas és természeti kincsekben, munkaerőben gazdag ország. 2017-ben a CIA Factbook szerint GDP-je (vásárlóerő paritáson 3219 milliárd dollár – PP$) szerint a világ 9. (2011-ben még 6.), területe (8,5 millió km2) és lakosságának száma (207,4 millió) alapján pedig a világ 5. legnagyobb országa. Latin-Amerika gazdaságának 40 százalékát adva és a környező országokkal jelentős áru-, tőke- és munkaerő-forgalmat folytatva Brazília meghatározó a szubkontinens gazdasági-társadalmi fejlődésére nézve. Az ország hatalmas művelhető földterületekkel, hosszú tengerparttal és jelentős ásványkincsekkel rendelkezik. Ezért, bár a brazil gazdaság világpiaci nyitottsága viszonylag kicsi (az export és az import együtt a GDP 23,5 százalékát tette ki 2017-ben a CIA Factbook szerint), gazdasági növekedése jelentősen függ a világpiaci (és spekulációs) áringadozásokra különösen érzékeny ipari és mezőgazdasági nyers- és alapanyagok exportjától. A természeti kincsekkel való ellátottság tehát – sok más fejlődő, perifériás és félperifériás országhoz hasonlóan – olyan áldás, ami a profitorientált termelési viszonyok között átoknak mutatkozik a felzárkózásra nézve. A nyersanyagok, energiahordozók, mezőgazdasági termények ugyanis olyan „könnyű” értékesítési (profitrealizálási) lehetőséget biztosítanak, ami ellenérdekeltté teszi a tőkét a termelékenységnövelő beruházásokban, és egyéb feldolgozóipari, innovatív ágazatok fejlesztésében. Bár ez a „keserű méz” tipikusan a fejlődő országok történelmi terhe, a jelenség a szakirodalomban „holland kór” néven vált ismertté,114 ami jelzi, hogy ez a „betegség” adott esetben egyes fejlett országokat is utolérhet.