A glutaminsav és az aszparaginsav az excitációs neurotranszmitterek közé tartoznak, az általuk ingerelhető receptorokat együttesen glutamát-receptoroknak nevezzük. A glutaminsav számos különböző típusú aminosav-receptor aktiválásával gyakorlatilag valamennyi centrális neuront képes stimulálni. Egyes becslések szerint a központi idegrendszer összes szinapszisának körülbelül 50%-a és az excitátoros szinapszisoknak mintegy 90%-a működik glutamáttal (Sperlágh és mtsai 2011, Neal 2008). A glutamát-receptoroknak különböző receptorcsaládjai ismeretesek, így az ionotróp receptorok között az NMDA-receptorok (N-metil-D-aszpartát) és az AMPA (α-amino-3-hidroxi-5-metil-4-izoxazolo-proprionsav), illetve KAIN-sav iránt érzékeny nem NMDA-receptorok (Sperlágh és mtsai 2011). A G-fehérjékhez kötött metabrotóp receptorok több altípusa ugyancsak megtalálható a glutamát-receptorok között. Évekkel ezelőtt megfigyelték, hogy a glutamát potenciális idegméreg is, nagy mennyiségben kifejezetten izgalmi állapotot okoz. Közvetett szerepe lehet ily módon pszichózisokban vagy a Huntington-choreában. A phencyclidin (PCP) gátolja az NMDA receptorokat aktiváló hatásokat, feltehetően az aktivált kationcsatorna gátlásával. A PCP-mérgezés pszichotikus állapotot okoz, visszahúzódás, stupor, dezorganizált gondolkodásés és hallucinációk tüneteivel. (Andreasen és Black 1997).