A neurológiai betegségek diagnózisának igen fontos része a kórelőzmény (pl. epi­lepszia vagy migrén esetén a diagnózis sokszor felállítható az anam­nézis alapján is, anamnézis nélkül viszont igen nehezen). A belgyógyászati, sebészeti, traumatológiai, pszichiátriai és neurológiai kórelőzményeket is szükséges megismerni. A kórelőzményi adatoknak hagyományosan két forrása van: az egyik a betegtől felvett adatok, az autoanamnézis, a másik a közvetlen környezetéből származó információk (többnyire családtag), a heteroanamnézis. Lehet még tájékozódni a kórházi, rendelői informatikai rendszerekből is, utóbbiak azonban sosem helyettesítik a beteg alapos kikérdezését. A belgyógyászati betegségek közül kiemelhetőek a stroke rizikófaktorai, a hypertonia (magas vérnyomás betegség), diabetes mellitus (cukorbetegség), illetve hyperlipidaemia (magas koleszterin- és triglicerid-szint). A cukorbetegség emellett gyakran okoz neuropáthiát is. Fontosak a daganatos betegségek a kórelőzményben, mert ezek járhatnak idegrendszeri áttétekkel, illetve a tumoros megbetegedéseket kísérő autoimmun idegrendszeri kórképekkel. A traumatológiai előzmények között elsősorban a koponya-, illetve gerincsérülések fontosak. A pszichiátriai előzmények a panaszok esetleges szomatizációs eredetét valószínűsíthetik, de neurológiai (pl. „extrapyramidalis”) mellékhatásaik is lehetnek a pszichiátriai gyógyszereknek. Természetesen az, hogy valakinek pszichiátriai kezelés szerepel a kórtörténetében, nem zárja ki, hogy neurológiai vagy bármilyen más megbetegedése is legyen.