Benczes István

Válság és válságrendezés a Gazdasági és Monetáris Unióban

A pénzügyi és gazdasági integráció forgatókönyvei

Németország a hidegháború évei alatt

A II. világháború lezárását követően az USA meghatározó módon vett részt Európa intézményi térképének kialakításában a liberális nemzetközi gazdasági rend létrehozásának céljával. A Szovjetunióval szembeni kiegyensúlyozás sikere érdekében olyan aszimmetrikus külgazdasági kapcsolatokat létesített Európában és Ázsiában, amelyek viszonylag előnyös helyzetbe hozták a szövetséges államokat (Mastanduno, 1999: 159). Hegemón pozíciójánál fogva olyan intézményrendszert alapozott meg, amelynek hatására Nyugat-Európa országai elmélyítették egymás közötti együttműködésüket, szorosra fűzve gazdasági és politikai kapcsolataikat. A Bretton Woods-i intézmények (aranydeviza-rendszer, IMF, Világbank – 1944), a Marshall-segély (1948), valamint az annak részeként létrehozott Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (1948), majd később az Európai Fizetési Unió (1950), illetve a biztonságpolitikai együttműködés terén a Truman-doktrína meghirdetése (1947), majd különösen az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (1949) mind azt a cél szolgálták, hogy „Nyugat-Európa inkább hasonlítson az USA-ra, mint a tradicionális vesztfáliai államrendszerre” (Deudney–Ikenberry, 1999: 108).