A legtöbb hegesztő vagy hegesztőmérnök is bevallja, hogy egy hegesztett kötés létrehozása inkább művészet, mint tudomány. Bár ez túlságosan igaz, több okból sem maradhat így. Először is, az anyagok túlságosan erősen körülhatároltak (a kémiai összetétel és a mikrostrukturális fejlesztés során a kívánt tulajdonságok elérése érdekében), hogy a hegesztés során bekövetkező véletlenek maradjanak a technológiában. Másodszor, a hegesztés különösen jónak bizonyul a nagy közös hatékonyság eléréséhez. Harmadszor, a hegesztés várhatóan kiterjed a nagyobb és vastagabb szerkezetekre is, amelyek nagyobb szilárdsággal, alacsonyabb sűrűséggel korrózióállóbbak, és természetesen nehezebben hegeszthető ötvözőkkel (például titánnal) rendelkeznek. Ez olyan tisztább folyamatokat igényel, amelyek mélyebbre hatolnak, gyorsabban, kevésbé hajlamosak a hibákra és megbízhatóbbak. Negyedszer, a hegesztés természetesen egyre inkább a műanyagokra fog kiterjedni, mivel a műanyagok továbbra is egyre elterjedtebbek. Ötödször, az évtizedes trend, a szakképzett munkaerő hiánya tovább folytatódik, mivel a fejlett országokban az egész világon tovább növekszik az oktatási szint. Így az automatizálásnak ki kell cserélnie a kézi hegesztési folyamatokat.