Nagyon fontos az összekötendő felületek oxid- és zsírmentessége, az előzetes tisztítás (pl. csiszolással, kémiai pácolással), különben a nedvesítés, ill. a kötés nem lesz megfelelő. A forrasztási hőmérsékletre történő felmelegítés elősegíti az oxidréteg kialakulását, ezért feloldására, ill. az újraképződés megakadályozására folyasztószert (folyósítószert) kell alkalmazni. A folyasztószer továbbá kedvezőbbé teszi a fémolvadék nedvesítési tulajdonságait. A folyasztószerek csak adott hőmérséklethatárok között hatásosak, vagyis célszerűen a forrasztás hőmérséklet-intervallumában képesek funkciójuk ellátására. A felületre folyadék, paszta vagy por formájában hordhatók fel, a forrasztás hőmérsékletén olvadt állapotba kerülnek (olvadáspontjuk 40–50 °C-kal legyen kisebb a forraszénál). Lényeges, hogy az oxidokkal hígfolyós salakot képezzenek, és kisebb sűrűségük révén az olvadt forraszanyag felületére kijussanak, majd forrasztás után maradványaik kellő gondossággal eltávolíthatók legyenek. A folyasztószerek vegyileg aktívak és vegyileg passzívak lehetnek. A vegyileg aktívak jól tisztítják a felületet, de maradékuk a forrasztás helyén korrodáló hatást válthat ki. A vegyileg passzívak jól védik az előzetesen letisztított részeket a levegő újraoxidáló hatásaitól. A folyasztószereket felhasználhatóságuktól függően kategóriákba sorolják.