Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete III.

A zsoldoshadseregektől a vonalharcászatig, 1500–1700


Új megoldások az erődépítészetben

A XVI. században már megkezdődött a bástya nélküli, úgynevezett olló-oldalozó (tenaille) rendszerek kialakítása Előnye, hogy a közel 90 fokos szögben törő falak mindegyike bástyahomlokzatként és egyúttal szárnyként is működik. Így a tűzhatás nagy variációval érhető el, akár több vertikális szinten is. Hátránya volt az oldalozó ágyúállások kismértékű védelme (nem lehetett fület kialakítani). A XVII. század fordulatot hoz az oldalozó rendszerek kialakításában. Az egyre alacsonyabb falazatok, a fedett utak építése elvben megoldotta az oldalozó ágyúk fedezését, legalábbis nagyobb távolságokból. Ezért a század második felében felújítják a korábbi elveket, és újabb tervek készülnek, természetesen most már a közben kifejlesztett előművekkel együtt. Ezek közül főképpen az ollórendszerhez jól idomuló fedőgátak az alkalmasak, illetve a helyet jól kihasználó, kisméretű pajzsgátak. Megjegyzendő, hogy az oldalozó rendszerek újbóli megjelenése a bástyák fokozatos átalakulásából vezethető le. Ugyanis a változásnak van egy ága, amely egyre több oldalozó löveget állított be a bástyaszárnyakra. Így a szárnyak megnyúltak, a fülek kisebbekké váltak, míg a végén egy szerkezetté alakultak, és az ágyúk fedezését az előművek vették át. Az ollórendszerek felé irányuló változásokat pontosan az lassítja, hogy a bástyák korábbi előnyeit a hadmérnökök fel kívánják használni, a tüzérség felhasználásának rugalmas lehetőségével együtt.

A hadviselés művészete III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 404 3

A kötet szerves folytatása Winkler Gusztáv A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig (I. kötet), illetve A hadviselés művészete a magyar államalapítástól a mohácsi vészig (II. kötet) című könyveinek. Ezekben segítséget kíván nyújtani a történelmi-hadtörténeti események jobb megértéséhez a hadművészet, haditechnika fejlődésének részletes bemutatásával.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban lehessen vizsgálni, az egész európai térség egységes bemutatásánál az anyagot az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban kell tárgyalni. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni a közös fejlődési irányokra, arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy, a cél szerint szeretné bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban erősödik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. törökök).

A mű felépítése hasonló az előző kötetekhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Winkler Gusztáv építőmérnök a hadművészet témakörében írt műveiben az elemzési célú elméleti részeket az adott periódusra jellemző hadjáratok bemutatásával illusztrálja. Az olvasó 30 térképvázlaton, több mint 25 erődítésrajzon és 15 harcrendi vázlaton követheti nyomon a hadművészeti fejlődés történetét, párhuzamosan a magyar hadművészet változásainak a nemzetközi trendekbe való integrálásával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-a-hadviseles-muveszete-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave