Sólyom Réka

A mai magyar neologizmusok szemantikája


A neologizmus fogalmának változása a felvilágosodás előtt és alatt

Európában a felvilágosodás koráig a retorikakönyvek az elokvencia témakörében, az ornatus eszközeként tárgyalták a neologizmusokat. A 12. századtól kezdve nőtt a francia kultúra és a francia nyelv hatása, ugyanakkor a latin hatás továbbra is érvényesült az új szavak és kifejezések létrehozásában (Kramer 2003: 212). A középkor végén a folyamatokat felgyorsították a bibliafordítások támasztotta igények, majd a könyvnyomtatás feltalálása. A barokk korban főként a metaforikus jelentésszerkezetű neologizmusok terjedése volt jellemző; ezek jól megfeleltek a korízlés által megkövetelt díszítettség kívánalmának (Kramer 2003: 213). A 18. században élénk vita alakult ki a neológia jelenségéről; a vizsgálat Franciaországból indult, és a neologizmus fogalmának megalkotásához vezetett (az elnevezés Desfontaines Dictionnaire néologique à ľusage des beaux esprits du siècle című, 1726-ban megjelent munkája nyomán terjedt el). A neologizmus terminus technicus immár nem csupán az ornatus szolgálatában állt, új tényállások megnevezésére is használni kezdték (Kramer 2003: 213–214), a 19. századtól pedig az írói és a költői neologizmusok aránya nőtt meg igen nagy mértékben (Kozocsa 2008: 426).

A mai magyar neologizmusok szemantikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 426 5

A kötet a mai magyar nyelvben megjelenő neologizmusok szemantikai felépítését vizsgálja funkcionális-kognitív keretben. A szerző megadja a neologizmus több szempontú definícióját, eszerint a neologizmus olyan újszerű szerkezeti felépítésű nyelvi jelenség, melynek egy adott közlő és/vagy egy adott befogadó adott szituációban előzetes (vagy ilyen hiányában előzetesként értelmezett) tapasztalataihoz, ismereteihez és az ezekből fakadó elvárásaihoz viszonyítva újszerű jelentést és/vagy újszerű stílust tulajdonít. A neologizmusnak nevezett jelenségek a közlő-befogadó viszonyában, a nyelvhasználat során válnak jellemezhetővé, létrejöttükben és értelmezésükben változatos mentális és kognitív nyelvhasználói stratégiák érvényesülnek.

A dolgozat bemutatja a neologizmusok szemantikai szerkezetében szerepet játszó jelenségeket (metonímia, metafora, fogalmi integráció), majd tizennégy olyan, szinkrón szempontból aktívan létező neologizmus szemantikai szerkezetét tárja fel, amelyekkel kapcsolatban a nyelvhasználóknak konkrét, "hétköznapi" tapasztalata van. A nyelvhasználóknak egy-egy neologizmushoz fűződő viszonyát, a vizsgált szó (fel)ismertségét, szemantikáját segítenek feltárni a több mint 1200 adatközlő részvételével 2008 és 2011 között végzett kérdőíves felmérések, melyek eredményeit a szerző beépíti az elemzésekbe.

Sólyom Réka a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének oktatója, az ELTE-n működő Stíluskutató Csoport tagja. Jelen kötet az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában megvédett doktori disszertációjának átdolgozott változata.

Hivatkozás: https://mersz.hu/solyom-a-mai-magyar-neologizmusok-szemantikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave