Sólyom Réka

A mai magyar neologizmusok szemantikája


A metafora meghatározásai, megközelítései az ókorban és a középkorban

Arisztotelész Poétika című munkájában (Arisztotelész 2004) a 21. fejezetben a metaforát a következőképpen definiálja: „Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy a nemről a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analógia alapján” (Arisztotelész 2004: 56 – 1457b). Arisztotelész a metaforát tehát a jelentés áttételeként (átvitelként), helyettesítésként definiálja. A 20. századi stilisztikák a fenti jelenségeket a metonímia (és a szinekdoché) tárgykörébe sorolják. Az Alakzatlexikon vonatkozó szócikke is kiemeli: az arisztotelészi felosztásban szereplő típusok esetében „csak a két utolsó esetben beszélünk metaforáról (az első kettőben például ma már metonímiáról van szó)” (Kocsány 2008a: 390–391). Megvizsgálva Arisztotelész Rétorika című munkáját (i. e. 329–323), melyet időrendben a Poétika után írt, észrevehető, hogy itt a metafora jelenségét nem annyira a korábbi helyettesítéselméletnek, hanem inkább a hasonlításelméletnek megfelelően tárgyalja: „Mihelyt kiejtjük a metaforát, a hasonlóságnak tüstént nyilvánvalónak kell lennie” (Arisztotelész 1999: 143). A III. könyv elején a helyes szóhasználatról értekezve fontos és gyakran idézett megállapítása, hogy a metaforákat igen sokszor alkalmazzák az emberek: „prózastílusban (…) mindenki csak ezeket alkalmazza; ugyanis mindenki metaforákkal, alapjelentésű és közhasználatú szavakkal társalog” (Arisztotelész 1999: 142).

A mai magyar neologizmusok szemantikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 426 5

A kötet a mai magyar nyelvben megjelenő neologizmusok szemantikai felépítését vizsgálja funkcionális-kognitív keretben. A szerző megadja a neologizmus több szempontú definícióját, eszerint a neologizmus olyan újszerű szerkezeti felépítésű nyelvi jelenség, melynek egy adott közlő és/vagy egy adott befogadó adott szituációban előzetes (vagy ilyen hiányában előzetesként értelmezett) tapasztalataihoz, ismereteihez és az ezekből fakadó elvárásaihoz viszonyítva újszerű jelentést és/vagy újszerű stílust tulajdonít. A neologizmusnak nevezett jelenségek a közlő-befogadó viszonyában, a nyelvhasználat során válnak jellemezhetővé, létrejöttükben és értelmezésükben változatos mentális és kognitív nyelvhasználói stratégiák érvényesülnek.

A dolgozat bemutatja a neologizmusok szemantikai szerkezetében szerepet játszó jelenségeket (metonímia, metafora, fogalmi integráció), majd tizennégy olyan, szinkrón szempontból aktívan létező neologizmus szemantikai szerkezetét tárja fel, amelyekkel kapcsolatban a nyelvhasználóknak konkrét, "hétköznapi" tapasztalata van. A nyelvhasználóknak egy-egy neologizmushoz fűződő viszonyát, a vizsgált szó (fel)ismertségét, szemantikáját segítenek feltárni a több mint 1200 adatközlő részvételével 2008 és 2011 között végzett kérdőíves felmérések, melyek eredményeit a szerző beépíti az elemzésekbe.

Sólyom Réka a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszékének oktatója, az ELTE-n működő Stíluskutató Csoport tagja. Jelen kötet az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában megvédett doktori disszertációjának átdolgozott változata.

Hivatkozás: https://mersz.hu/solyom-a-mai-magyar-neologizmusok-szemantikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave