Ahogyan az orosz és a norvég beadvány kapcsán a CLCS kifejtette, a külső határ megállapítását igénylő államoknak először a szomszédos államokkal szükséges tisztázniuk a kontinentális talapzati határokat.805 A CLCS ugyanis nem dönt addig a külső határ kérdésében, ameddig a szomszédos határok vonatkozásában sincs megegyezés, viszont emiatt nem utasíthat vissza kérelmet, így előfordul – ahogy elő is fordult –, hogy relatíve gyenge lábakon álló igény kerül elé. Az UNCLOS nem tartalmaz eljárást ilyen esetekre, sőt, egyáltalán nem rendelkezik róla, viszont egyértelmű, hogy ilyen egyoldalú aktus nem válthatja ki a célzott nemzetközi jogi hatást. Az UNCLOS szabályai ugyanis szokásjogi jelleggel bírnak, a CLCS ajánlása viszont nem változtatja meg a külső határ megállapításának jellegét: az ugyanúgy egyoldalú aktus, más kérdés, hogy feltételhez kötött, nem úgy, mint a 200 tm-es határig való lehetőség.806 Ez problematikus az USA részéről, hiszen egészen addig, amíg nem válik az UNCLOS részesévé, nem élhet a kontinentális talapzat külső, 200 tm-ön túli határának megállapítása érdekében igénnyel. Az állam a Truman-proklamációra hivatkozva gyakorolja a jogait a kontinentális talapzatán, és egyesek kifejezett álláspontja pedig az, hogy az USA szuverén önálló állam, amelynek jogai nem függnek az ENSZ vagy a nemzetközi közösség engedélyétől.807 A 200 tm-ön túli határmegvonás viszont azért szükséges, mert addig nem lehet pontosan megállapítani, hogy meddig terjednek az állami jogosítványok, és mikortól beszélhetünk a tengerfenékről, mint az emberiség közös örökségéről, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság joghatósága alá tartozó területről.808