Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete II.

A feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig, 900-1500


A hadművészet fejlődése Magyarországon

A magyarság hadszervezete, hadművészete a keresztes háborúk időszakában nagyot fejlődött. Ez a fejlődés párhuzamosan zajlott az európai változásokkal, fegyverzetben azt követve, de stratégiában és taktikában a meglévő könnyűlovas segédnépekre is alapozva jórészt megmaradtak a régi értékek. Kálmán törvényeiben jelenik meg először a tiszta feudális hadszervezet kialakításának csírája. Kimondják ugyanis, hogy adó szabadoktól nem szedhető. Ez gyakorlatilag a hadsereg fenntartásának egy részét áthárítja a földesurakra. Továbbra is nagy szerep jut a külföldi lovagoknak (Kőszegi, Wolfer, Keled), a hadseregvezetés továbbra is az övék. Folyamatosan nő a páncélos lovasság létszáma, már magyarok is vannak soraikban. A vármegyerendszer fénykorát éli, a 70 vármegye gyakorlatilag 70 királyi csapatot jelent. Emiatt a királyi haderő többségét a várszervezet katonasága adja, a segédnépek kisebbséget alkotnak. Mivel egy-egy vármegye átlagosan mintegy 3–400 katonát tudott kiállítani – természetesen közepes és könnyűlovasságot –, 1150 körül a teljes katonai kontingens maximálisan 20 000 fő lehetett. Ekkor még, ugyan csökkenő mértékben, de hadra foghatók voltak a közszabadok is.

A hadviselés művészete II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 468 5

A Hadviselés művészete II. (a feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig) című könyv alapvető célja az első kötethez hasonlóan segítséget nyújtani az európai hadtörténeti események megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén, e fejlődés mozgatórugóin keresztül. A könyv által átfogott időintervallum ez esetben a 900. évtől 1500-ig tart.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban tudjuk vizsgálni, törekedtünk az egész európai térség egységes bemutatására, az anyagot, amennyire lehetett, az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy célunk szerint szeretnénk bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban jelenik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. mongolok, törökök).

A könyv felépítése hasonló az első kötetéhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az elméleti részeket hadjáratok és jelentősebb csaták leírása illusztrálja, sok csatatérképpel és a korábbinál jóval több, a hadműveleti eseményeket bemutató térképlappal. A szárazföldi erők (gyalogság, lovasság, tüzérség) fejlődésének bemutatása mellett foglalkozunk a hadihajózás kérdéseivel is, valamint nagy súlyt helyezünk a vár- és erődépítészet változásainak tárgyalására, és a fejlődés menetének rajzokon történő bemutatására. A kötetet részletes katonai kronológia egészíti ki.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-hadviseles-muveszete-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave