Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete IV.

Az állandó zsoldos hadseregektől a tömeghadseregekig, 1700-1790


Habsburg–török háború (Peloponészoszi háború) (1715–1718)

Ahogy lezárultak a spanyol örökösödési háború béketárgyalásai, a török vezetés elhatározta a korábban elvesztett görögországi területek visszaszerzését. A megtámadott fél, Velence szövetséget kötött a Habsburgokkal, akik pedig a még török megszállás alatt lévő területek visszaszerzésére törekedtek. A támadást a törökök indították, mintegy 150 000 főt vontak össze. A császári hadsereg összlétszáma hasonló erőt (125 000) tett ki, de jelentősen nagyobb harcértékkel és jobb vezetéssel. Érdekesség, hogy noha a kurucok vezetői (Bercsényi, Esterházy) engedélyt kaptak a szultántól csapatok toborzására, a hamarosan kezdődő hadjáratokban már nem vettek részt. A cs. kir. hadak ugyanis gyors sikereket értek el (1715. Péterváradi csata, Titel, Temesvár ostroma, Pancsova elfoglalása). Ezenkívül a kurucok támogatására Erdélybe indított tatár haderő (20 000 fő) betörve a Radnai-szoroson, nem a császáriakat támadja, hanem két hadoszlopban a Beszterce–Kolozsvár vonalon, illetve Dés–Nagykároly vonalon fosztogatnak, gyújtogatnak. Ez a kuruc ügyet is károsan befolyásolja. A kérdést Károlyi Sándor oldja meg vármegyei csapatokkal, a Borsai-hágó felé, Máramarosban szétverve a támadókat. Továbbá viszonylag gyorsan következett a döntő győzelem (1717, nándorfehérvári csata), ami után megkötötték a békét. Az egész Temesköz felszabadult.

A hadviselés művészete IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 469 2

A kötet szerves folytatása Winkler Gusztáv: „A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig” (I. kötet), a „A hadviselés művészete a magyar államalapítástól a mohácsi vészig” (II. kötet), valamint a „Hadviselés művészete III.” című könyveknek. E mű alapvető célja az előző kötetekhez hasonlóan segítséget nyújtani az európai történelmi-hadtörténelmi események jobb megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén keresztül. A könyv által átfogott időintervallum ez esetben az 1700. évtől az 1789. évig tart.

A kötet felépítése hasonló az előző kötetekhez. Nem „csupán” hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem főként a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az olvasó 40 harcászati és hadműveleti térképvázlaton, és 8 erődítésrajzon követheti nyomon a hadművészeti fejlődés történetét, beleértve az európai hatalmak más kontinenseken való fegyveres tevékenységét is. Természetesen ezzel párhuzamosan a magyar hadművészet változásainak a nemzetközi trendekbe való integrálását is tárgyalja.

A kötetben tárgyalt fő fejezetek a haditechnikai, hadművészeti változások fő szakaszai szerinti tagolásban jelennek meg. Ezek a következők:

1. A dinasztikus háborúk első periódusa (1700–1721), amely az új politikai rend kialakulásával végződik. 2. Az európai nagyhatalmi szerkezet átalakulása (1721–1740), amely katonailag a porosz hatalom felemelkedéséig tart. 3. Új egyensúlyi helyzet Európában (1740-1763), az európai politikai konszolidációig. 5. A világméretű hadszínterek kialakulása („világháborúk”) (1756–1789), egészen a francia forradalom hadművészetet megváltoztató korszakáig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-a-hadviseles-muveszete-iv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave