A hiányos szabályozások és az egyének szintjén jelentkező intoleráns viselkedés miatt az LMBT+ közösség tagjainak sok esetben nincs egyenlő hozzáférésük bizonyos turisztikai termékekhez. Egyrészt a társadalmi elutasításból fakadó negatív attitűdök és sztereotípiák (Takács–Szalma, 2012), másrészt a globális geopolitikai viszonyok67 befolyásolják mobilitásukat. A különböző nemzetek eltérő szabályozásai jelentős korlátozásokat és biztonsági kockázatokat rejtenek számukra. Ilyen lehet például a homoszexualitás kriminalizálása, habár az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata68 kimondja a szabadsághoz és az egyenlőséghez (1. cikk), valamint a szabad mozgáshoz (13. cikk) való jogokat. Igaz, hogy a Nyilatkozat elfogadásakor az LMBT+ közösségre szó szerint nem terjesztették ki, azóta azonban az ENSZ69 és több magas rangú vezető ratifikálta, hogy az LMBT+ csoport is a hatálya alá tartozik. Ennek egyik legjelentősebb dokumentuma a 2006-ban 29 emberi jogi szervezet és az ENSZ szakértői által elfogadott Yogyakarta alapelvek70, mely a nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazását taglalja a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban. Napjainkban azonban még mindig több mint 70 országban büntetik törvények valamilyen formában a homoszexualitást, a halálbüntetéstől a „melegpropagandát” tiltó rendelkezésekig.71 Ebből kifolyólag általánosságban elmondható, hogy az LMBT+ turisták felkészült utazók, és információkat gyűjtenek utazás előtt a helyi viszonyokról (Johnston, 2005).