Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


Hasadási neutronok

Az analitikai radionuklid keletkezhet akkor is, amikor az érdeklődéssel kísért elemtől 1 vagy 2 protonszámmal eltérő elem megfelelő tömegszámú izotópja aktiválódik, majd p- vagy α-részecske kibocsátása „többlet” analitikai nuklidot és „látszólagos” elemi tömeget eredményez. E folyamat hatáskeresztmetszete a hasadási neutronokra jelentős nagyságú. Példának okáért a Cr meghatározása termikus reaktorban történő besugárzáskor az 50Cr (n, γ) 51Cr magreakción alapul, amelyet jelentősen zavar az 54Fe (n, α) 51Cr reakció. További, jól ismert és szignifikáns interferenciát okozó eset a Na (24Na) meghatározását zavaró 24Mg (n, p) 24Na és 27Al (n, α) 24Na reakciók, az Al (28A1) mérését zavaró 28Si (n, p) 28Al és 31P (n, α) 28Al reakciók, illetve a Fe (59Fe) meghatározását zavaró 59Co (n, p) 59Fe reakció [106]. Az interferencia egyik megoldása az lehet, hogy a mintát elvileg annyiszor aktiváljuk különböző neutronterű besugárzó helyen, ahány zavaró reakció hatását kívánjuk korrigálni. A besugárzásokra felírt (10.14) számú alapösszefüggésből (pl. relatív standardizációt követve) összetevődő lineáris egyenletrendszer megoldásával kapjuk az ismeretlen tömegeket. A besugárzásokat úgy tervezzük meg, hogy az egyes magreakciók valószínűsége besugárzásonként minél nagyobb legyen a többihez képest: kitűnően termalizált csatornában vagy Cd-borításban végzett aktiválással, esetleg gyorscsatornában. Ha az analitikai elemre, illetve interferáló elemre vonatkozó specifikus számlálási sebesség (Ip, spec) és tömeg (m) mennyiségeket anal, illetve int indexszel jelöljük, valamint a minta háttérlevonás után kapott számlálási sebessége Ispec = Np/tM/(SDC)/m, akkor csupasz és Cd-tokban végzett, ún. kettős besugárzáskor a következő egyenletrendszert kapjuk (lásd a 10.4.2. fejezetet):

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave