Az azonosított elemek jellemző koncentrációszintjét a finom szemcseméretű frakcióban (a részecskék aerodinamikai átmérő < 2 mm) a 10.4. táblázatban tüntettük fel a példa kedvéért. Látható, hogy a koncentrációk mintegy hat nagyságrendet fognak át. Az analitikai eredmények alapján a Na, Mg, Al, Cl, K, Sc, V, Mn, Fe, Zn, As, Br, Sb, I, La és Sm meghatározásának relatív standard szórása jellemzően 5%-nál kisebb, a Ca, Ti, Cr, Co, Cu, Ba, Ce, Dy, W és Au relatív bizonytalansága 5 és mintegy 10% közötti, míg S, Ga, Se, Sr, Mo, Ru, In, Eu, Yb, Lu, Hf, Th és U meghatározását 10 és 20% közötti relatív szórás jellemezte. A mintavételből és a minták inhomogenitásából adódó bizonytalanság valószínűleg meghaladta az analitikai módszer okozta véletlen szórást. Az analitikai munka és standardizáció minőségbiztosítását, minőség-ellenőrzését és adathitelesítését itt nem tárgyaljuk terjedelmi okok miatt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a módszert belső konzisztencia jellemzi [119], vagyis több (itt 2), független, eltérő paraméterű neutrontérben végzett aktiváláson, több, néha nagyon eltérő energiájú, intenzitású, különböző detektálási geometriában eltérő beállításokkal és műszerekkel mért γ-sugárzáson, eltérő háttérlevonáson alapuló (pl. Na esetében), sőt több analitikai nuklidból (lásd a 10.4. táblázatot) számolt ugyanazon elemre (pl. Ca, Zn, Sb vagy Ba) vonatkozó egyedi eredmények összehasonlíthatósága miatt a hibalehetőség kisebb, illetve a végeredmény megbízhatósága nagyobb. Ilyen módon mintánkénti minőségügyi visszajelzést kapunk egyes elemek esetében. A 10.5. táblázatban példaként bemutatjuk az aeroszolminták két aktiválásával kapott A1/A2 koncentrációarányok átlagértékét és szórását. Az arányok kisebb mint ≈10%-os relatív szóráson belül megegyeznek.