A stripping technika nyomelemzési módszer, ennek megfelelően kell a megkövetelhető reprodukálhatósági adatokat is megszabni az adott feladatnak megfelelően. Bármennyire egyszerű a módszer, számos hibaforrás játszik szerepet az analitikai eredmények pontosságában. A probléma a munkaelektród felületének reprodukálhatóságával indul. A HMDE, és Hg-filmelektródok felülete kb. 5 rel %-ra reprodukálhatóak. Érdekes a Hg-filmelektród viselkedése, amely a leválasztás során valóban összefüggő film, de 1–2 perc elteltével, pl. Pt, vagy üveges szénelektród (glassy carbon electrode, GCE) hordozón már apró Hg-gömböcskék alakulnak ki, amelyek között a Pt, vagy a GCE is érintkezik az oldattal [16, 17, 18]. Ennek ellenére az elektród viselkedése jellegzetesen a Hg viselkedése, a Pt, vagy GCE tulajdonságai észrevehető mértékben nem érvényesülnek. Nem fejlődik hidrogén, annak ellenére, hogy az elektródot esetleg -1 V-ra polarizáltuk. Jelentős hibaforrás lehet, ha az oldat nincs megfelelően oxigénmentesítve. Ez a mérendő elemeket tartalmazó oldatnak a dúsítást megelőzően legalább 15 percig nagytisztaságú N2- vagy He-gázzal történő átbuborékoltatását igényli, majd a várakozási és stripping lépések alatt az oldatot tartalmazó fedéllel lezárt elektrolíziscella terében a N2- vagy He-párna folyamatos cseréjét az oldat felett. Az oldatban nemcsak az O2-gáz maradékának az alapvonal nagyságára és stabilitására gyakorolt hatására kell ugyanis gondolni, hanem arra is, hogy a nem nemesfém amalgámok igen erős redukálószerek, az O2 pedig oxidálószer. Ez önmagában is a dúsított amalgám fogyását eredményezné a mérés alatt. Az O2 azonban már–0,1 V potenciálon redukálódik Hg-on az oxigénnél még erősebb oxidálószerré: