A kultúrák abban is különböznek, hogy az emberek hogyan mutatják ki az érzelmeiket. Ebből a szempontból a szakmai és magánjellegű kommunikáció ugyan eltérő lehet, de általánosságban megállapítható, hogy az érzelmek tekintetében semleges kultúrákban az emberek többnyire elrejtik az érzelmeiket, míg az érzelmi beállítottságú kultúrákban kimutatják őket. Az érzelmi beállítottságú emberek erőteljesebben használnak testbeszédet, beszéd közben megérintik társaikat, hogy kifejezzék érzelmeiket vagy hangsúlyozzanak valamit, és a személyes terük kisebb, mint a semlegesebb kultúrákat képviselőké, ami azt jelenti, hogy közelebb állnak másokhoz, miközben beszélgetnek. Az élénk nem nyelvi kommunikáción kívül (testbeszéd, arcjáték, hangszín, hangerő) lendületes temperamentumuk más jeleit is mutatják: előszeretettel használnak humort és iróniát, aminek megértése az idegennyelv-használók számára külön nehézséget okozhat, különösen, ha nehezen értelmezhető utalásokra vagy szóviccekre alapozott szellemesség hangzott el. Még a beszédszándék jelzése is megmutathatja, semleges vagy érzelmi beállítottságú országból való-e valaki: egy semleges kultúrájú ember inkább kivárja az alkalmas csendet, vagy kézzel jelzi szándékát, egy érzelmi beállítottságú viszont akár közbe is szól. Az idegennyelv-használónak el kell tudnia dönteni, hogy mi előnyösebb: ha saját kultúrája szerint viselkedik, vagy ha a célnyelvi kultúra szokásaihoz alkalmazkodik.