Első pillanatban furcsának tűnhet az a megállapítás, hogy a testtartás is kommunikál. Wylie és Stafford (1977) amerikaiakat és franciákat hasonlított össze, és arra a következtetésre jutott, hogy míg a franciák úgy járnak, mintha csak szűk térben mozognának, járás közben nem nagyon mozgatják a karjukat, az amerikaiak ruganyosabbak, lazábbak, járás közben karjukat lóbálják. A franciák nem tartják eléggé civilizáltnak az amerikaiak mozgását, az amerikaiak pedig túl merevnek tartják a franciákat. Ezek persze általánosítások, és a mozgásformát az is befolyásolja, hogy milyen körülmények között vagyunk, sétálunk, sietünk vagy rohanunk-e, ám annyi bizonyos, hogy mivel mozgásunkat, testtartásunkat mintakövető módon tanuljuk, bizonyos jellegzetességek megfigyelhetők egy-egy kultúrán belül. Gondoljunk csak arra, hogy gyakran messziről észrevesszük, ha valaki idegen, még akkor is, ha erre semmilyen egyértelmű jel nem utal. Morain (1986) arra hívja fel a figyelmet, hogy szinkronizált filmeknél jól lehet érzékelni a szereplők mozgása és hangja közötti eltérést. Ezzel szemben a valóban többnyelvű emberek a testbeszédüket is kissé megváltoztatják, amikor egyik nyelvről a másikra váltanak. Kicsit olyan ez, mint hogy másképp mozgunk és viselkedünk, ha lezser sportöltözék, illetve elegáns estélyi viselet van rajtunk. A változtatás szinte önkéntelen.