A közigazgatásnak az egyéb igazgatásokhoz (önigazgatás, magánigazgatás) képest legfőbb megkülönböztetője, hogy a közigazgatás állami és jogi tevékenység, valamint, hogy a közigazgatási jogviszonyokban az egyik szereplő mindig állami szerv, szemben mondjuk a polgári jogviszonyokkal, ahol az eladó és a vevő magánszemélyek is lehetnek. Ha közigazgatási szerv szerepel adásvételi jogviszonyban, az ettől azért nem lesz közigazgatási jogviszony, mert mint láthattuk, ennek a jogviszonynak a közigazgatási szerven kívüli szereplői is lehetnek, míg közigazgatási jogviszony nincsen állami szerv részvétele nélkül. Az állami döntések rendszerének jogi szabályozottsága a 19. század végére alakult ki. Jogi szabályozás nélkül az állam rendelkező, sokszor önkényes döntései során az érintett egyén alattvaló és nem állampolgár volt. Csak az alkotmányos keretek közé terelt, jogilag szabályozott állami igazgatás esetén tekinthető az egyén állampolgárnak, aki egyfelől alkotórésze az államnak, másfelől alanyi (állampolgári) jogai vannak, amiket akár saját államával szemben is érvényesíthet. Helyi közügyekben általában a helyi (települési) önkormányzati igazgatás, az országos jelentőségű ügyekben általában a központi közigazgatás (államigazgatás) jár el. Az államigazgatás-közigazgatás elhatárolása úgy is történhet, mivel nem egzakt tudományról van szó, hogy azt állítjuk, hogy az államigazgatás szélesebb körű, mint a közigazgatás. Ezt azzal indokoljuk, hogy az állam igazgatása az állam egész területére kiterjed, míg a közösségek (önkormányzatok, egyesületek, köztestületek, vállalatok) tevékenysége ennél kisebb területre terjed csak ki. Másfelől viszont mondhatjuk, hogy a közigazgatás szélesebb körű az államigazgatásnál, mert az állam is csak egy az igazgatott közösségek közül. Persze, érzékelhető, hogy államigazgatás és közigazgatás alatt nem ugyanazt értjük.