Gloviczki Zoltán

Ovidius ars poeticája

Ars, cultus, natura

A címben szereplő három fogalom Ovidius költészetében koherens módon fordul el, sőt ellenkezik az aranykor ideáljával. Ha sok más olvasóval együtt megállunk azoknál az ovidiusi helyeknél, melyek az elődök állásfoglalásával szemben a cultus fontosságát hangsúlyozzák, nem kapnánk elég árnyalt képet a fogalmak használatáról és jelentéséről. A függelékben elemzett De medicamine faciei bevezető elégiája és az ahhoz fűzött jegyzetek pontos képet rajzolnak erről a toposszá váló ellentétről, s annak markáns megfogalmazásairól. Fontos látnunk az idézhető helyek szavai mögött, hogy Ovidius az aranykor, pontosabban az augustusi ideológia jórészt hamis rusticitasát ostorozza. Ennek az ellentétnek a tengelye tehát a cultus–incultus fogalompár, ahol az incultus a – hamisított – rusticus szinonimája. Semmiképp sem tekinthető azonban a cultus ebben az összefüggésben valamiféle műviség kifejezésének. Éppen ellenkezőleg. Az aranykori szerzőkkel folytatott nyílt és az augustusi propagandával folytatott burkolt polémia lényege éppen az, hogy a valóságra világítson rá, vagyis a korabeli Rómában uralkodó tényleges életre, eszményekre, környezetre.

Tartalomjegyzék

OVIDIUS ARS POETICÁJA
Impresszum
BEVEZETÉS
chevron_rightEGYSÉG ÉS TUDATOSSÁG OVIDIUS ÉLETMŰVÉBEN
- Problémafelvetés
- A költő alakja és egyénisége
- chevron_rightEgység a sokféleség mögött
- chevron_rightA MŰVÉSZET ÉS A MŰVÉSZ ALLEGÓRIÁI
- chevron_rightKÖLTŐ ELŐDÖK ALAKJA OVIDIUS MŰVEIBEN
  - Görög költők
  - Latin költők
- chevron_rightOVIDIUS A MŰVÉSZETRŐL ÉS A MŰVÉSZRŐL
- chevron_rightPROGRAMVERSEK ÉS VALLOMÁSOK
- chevron_rightESZTÉTIKATÖRTÉNETI VONATKOZÁSOK
- chevron_rightFÜGGELÉK
  - A Medicamina Faciei
  - Epistula Sapphus
- chevron_rightFELHASZNÁLT IRODALOM

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 455 5

Irodalom Ókortudomány

Nem kétséges, hogy Horatius és Vergilius után a leggazdagabb utóélete a magyar irodalomban, sőt a folklórban is Ovidiusnak van. Hatása később kezdődött, mint amazoké, de mindmáig tart. Ovidius költő volt, s az Augustus-kor költészetének szellemisége ellen lázadt, mert – így Gloviczki – hazugnak, művészileg hazugnak érezte az ősök szokásai, a régi egyszerűség magasztalását. Ezért lesz fontos kérdéssé költészetében az igazság, természet és művészet viszonya. Ovidius nem a kevés kiválasztotthoz akar szólni, költeményeinek megszólítottjai nem annyira az egyes, meghatározott személyek, mint általában a férfiak, nők, a plebs, sőt a vulgus. Ovidius tehát nem hanyatlást jelent, hanem új kezdést, szakítást az előző kor értékrendszerével és az azt hordozó költészettel, az azt képviselő istenalakokkal, elsősorban Apollóval, szakítást a renddel, az augustusi rendezettséggel, ahol minden egyértelmű, egy folytonosan változó világban… Gloviczki kimutatja Ovidius költészetének egységét, azt, hogy nem lehet a műveket külön-külön elemezni, nincs külön Ovidius, a szerelmes költő és Ovidius, az epikus költő vagy száműzött költő, hanem minden művében egy egységes és – kényszer szülte kitérők ellenére is – következetes költői magatartás nyilatkozik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gloviczki-ovidius-ars-poeticaja//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero