A folyamatos műszaki fejlesztéseknek köszönhetően 1978-tól megjelentek a harmadik generációs CT berendezések. Ezekben már olyan szélesre sikerült szétnyitni a legyezősugár szögét, hogy az teljesen lefedte a vizsgálandó objektumot. Ezzel a megoldással feleslegessé vált a transzlációs mozgás, s a léptetéses rotációs mozgás folyamatos forgássá alakult. Ehhez szükséges volt a detektorrendszer jelentős átalakítására is. Az eddigi, egy sorban elhelyezett néhányszor tíz detektorral szemben most már több száz, akár ezret elérő számú detektor elem elhelyezésére is szükség volt. A közel egyenlő röntgencsőfókusz-detektor távolság biztosítása érdekében a detektorok egy körív mentén kerültek összeépítésre, ezt hívják detektorbanánnak. Az adatgyűjtéshez szükséges idő is lerövidült néhány másodpercre. Eleinte a forgórészen elhelyezkedő egységekhez szükséges tápkábeleket és jelkábeleket egy szellemes megoldással oly módon rögzítették az álló és forgó rész között, hogy az lehetővé tette a forgórész mindkét irányú teljes, 360 fokos elfordulását. Ezek a berendezések az egymás utáni szeleteket felváltva, órajárásával egyező, illetve ellentétes irányban végzett teljes körülfordulás alatti adatgyűjtéssel készíti el (14. ábra, 24. o.). Ekkor jelentek meg azok a műszaki megoldások (pl. detektor offset; több fókuszú röntgencső; stabil, kis zajú detektorok stb.), melyek következtében jelentősen javult a képminőség és egyre szélesebb felhasználási területen vált alapvető diagnosztikai eszközzé a CT. Napjaink legkorszerűbb CT berendezései is tulajdonképpen III. generációs készülékek, bár természetesen rengeteg műszaki fejlesztés történt időközben.