A belső, tudatosan vállalt, alulról szerveződő struktúrák közül rendkívül meghatározóak a házasodások körei. A házasodási körök a helyi társadalomnál nagyobb léptékű, térben szerveződő társadalmi struktúrák legintegránsabb alapegységei, melyeknek a személyközi interakción alapuló kapcsolathálója a legsűrűbb. A közös rokonság által megosztott ünnepi szférája az emberi élet jeles eseményeinek, az ízlés, a megjelenés, a szokásalkalmak folklórtudásának és részt vevő tárgyegyütteseinek egymáshoz igazítása, a világban való tájékozódás, az értékrend, a véleményformálás együttes összecsiszolása, bevezetés egymás kapcsolatrendszerébe mind-mind olyan tényezők, amelyek nemcsak egy adott rokonságra voltak hatással, hanem a házasodási körben részt vevők közösségének fontos kultúraalakító közegét is jelentették. A kapcsolatok nem feltétlenül csak az egymással kontinuus térbeli kapcsolatban álló szomszéd falvak között szerveződhettek. Egy helyi társadalom különböző társadalmi, vallási, etnikai rétegei kapcsolataikat más és más irányba nyújthatták ki, térben diszkontinuus távolabbi közösségek felé. Tehát sok esetben a lokális szerveződéseket keresztülszelte ez a rétegspecifikus prioritások mentén integrálódó struktúra. A valós kapcsolathálón és önbesoroláson alapuló házasodási körök, hacsak valamilyen drasztikus történeti esemény nem szólt közbe, hosszú évszázadokon át stabilan rögzítették az emberi kapcsolatok szerveződését, alakítottak ki helyi genetikai jellegzetességeket, tipikus családneveket. A fenti jegyzetben felsorolt kutatási előzmények ellenére mégis úgy érezzük, hogy a házassági körök történeti kultúraalakító szerepére a néprajztudomány még nem fordított jelentőségének megfelelően kellő figyelmet.1 A Kalotaszeg-kutatásokból is hiányzik ennek az aspektusnak a módszeres vizsgálata. Kalotaszeg kapcsolathálóját meghatározni szándékozó munkánkban kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a házasodási köröknek, és a mikrorégiókat meghatározó fontos tényezőként fogjuk föl.2