A 19. század végén, 20. század elején az ipar és bányászat miatt felduzzadt, etnikailag vegyes lakosságúvá vált Egeres református magyarsága a recens néprajzi emlékezetben elérhető időben szintén zárt endogám közösség, Jegenyéhez hasonlóan. Egeres magyarsága,1 legalábbis a 20. századi kapcsolatait illetően, szintén meglehetősen elszigeteltnek tűnik, érdekes módon nem keveredett a térben igen közeli Nádas menti falvakkal, Bogártelkével, Daróccal, Inaktelkével. Talán a mezővárosi múltból eredő társadalmi távolságtartása, majd a korai iparosítással beözönlő bányászkolónia magyarázza bezárkózásukat. Egeres falunak és az egeres-forgácskúti bánya- és iparvidék mindenünnen összeverődő vegyes lakossága kolóniájának határokat megvonó egymásmellettisége emlékeztet más, a kapitalizálódó bányászatba korán bekapcsolódó parasztközösségeknek az urbánus iparteleppel szembeni rezisztens magatartásformájára.2 A szomszédos katolikus paraszti közösségben, Jegenyén sommásan így fogalmaztak: „Egeresen jöttment szolganépség lakik a havasokból, kevés a bennszülött, ők az igazi vadrománok.”3 Egeresen belül több házasodási körrel kell számolni a vallási megoszlás szerint. Hogy Egeres iparosítás előtti eredeti parasztközösségének reformátusai tartottak-e kapcsolatot a körülöttük élő falvakkal, jelenleg anyakönyvi adatok hiányában nem tudjuk megítélni, mindenesetre az urbanizálódás mértéke miatt a recens anyagban élénk kulturális kapcsolat már nem mutatható ki.4 A Nádas menti református falvaktól való különbözőségükre utal az az adat is, hogy az egeresi magyarok a szüreti bálozáshoz viseletét Jegenyéről szoktak kérni.5