Kalotaszegen a magyarság korai történetének megrajzolásához a régészet, a nyelvészet és a történettudomány eredményeinek az összegző bemutatására volna szükség. Ez azonban – elsősorban régészeti kutatások hiányában – még nem lehetséges. A gyakorlott szemű régész terepbejárás során észlelt megfigyelései a feltárásokhoz szükséges pénz és tudománypolitikai ösztönzők híján nem kaphattak igazolást.1 Az archeológiái kutatások az 1940-44 közötti rövid időszakot leszámítva többnyire a magyarság megjelenését megelőző, őskori, bronz- és vaskori, római, illetve népvándorláskori lelőhelyekre koncentráltak.2 Az ásatási eredmények bizonyítják, hogy bizonyos kultúrák a térség völgyeit már régtől fogva alkalmasnak találták a megtelepedésre.3 A római Napocán (Kolozsváron) át és részben a Nádas völgyében haladt az az út, ami délről, mint egy fő ütőér a tartomány északi limeséhez, Porolissumhoz (Mojgrád) tartott. A római út maradványait megtalálták a Nádas völgyében Méra, Vista, Magyarnádas, Magyarsárd és tovább az Almás mentén Zutor határában.4 Gyaluban jelentősebb római segédcsapat táborozott.5 A Sebes-Körösbe ömlő Sebes folyó mentén a meszesi limes-vonal részét alkotó római katonai táborhely állt. 5–7. századi hun, gepida, avar és szláv leleteket találtak Kolozsmonostoron, Méra-Várdülőn, Nádasdaróc-Kisdombon, Nagykapuson, Bánffyhunyadon, Magyarvalkón, Bábonyban. A falvak határneveiben feltűnik a Földvár (Bánffyhunyad, Ketesd, Nyárszó), Várhegy, Vármező, Várpatak, Várbükk (Magyarnádas, Méra, Zsobok, Bánffyhunyad, Magyargyerőmonostor, Magyarbikal, Magyarvalkó, Kispetri), Őrdomb, Őrhegy (Sztána, Ketesd, Magyarbikal, Bánffyhunyad, Magyarvalkó, Nyárszó, Mákó, Magyarsárd, Magyarnádas), Palota-Várdomb (Vista) Farszege-várhel (Füldön 15. századi forrásokban6) elnevezés, amelyek egyes esetekben talán lehetséges régészeti lelőhelyek volnának.7 Módszeres régészeti ásatások 10–12. századi lelőhelyeket a mai Kolozsvár területén és környékén tártak fel (Kolozsvárt a Zápolya utcában, a Pata utca és Györgyfalvi út szögében és a Farkas utcában honfoglalás kori sírok; Kolozsmonostor-Kolozs ispáni vára; Kajántó 11. századi temetője és Györgyfalva 11–12. századi templom körüli temetője). Kolozsvár közvetlen környékét kivéve, Kalotaszegen régészetileg még nem mutatták ki a magyarság honfoglalás kori megtelepedését. Mindenesetre az a tény, hogy a honfoglalás és a kora Árpád-kor időszakát illetően Kalotaszeg területe fehér foltnak tűnik, egyrészt adódhat a kutatások, de másrészt a lelőhelyek hiányából is. Hiányoznak a templomok alatti régészeti feltárások, illetve műemléki falkutatások is, amelyek kideríthetnék a legkorábbi templomépítési időszakot azon falvak esetében, amelyek a 13. század végén (Farnas, Bökény, Zentelke) és a 14. század közepéig már egyházashelyként tűnnek fel (Gyalu [1304-től], az 1332–1337-es pápai tizedlajstrom szerint: Szászfenes, Oláhfenes, Lóna, Szentlászló, Györgyfalva, Ajton, Dezmér, Szamosfalva, Kolozsvár, Papfalva, Macskás, Méra, Vista, Türe, Nagykapus, Gyerővásárhely, Gyerőmonostor, Deréte, Valkó, Hunyad, Szentkirály és Egeres [1359-től]) (16. térkép).