Kalotaszeg késő Árpád-, Anjou- és Zsigmond-kori birtokviszonyai jól tükrözik azokat a változásokat, amelyek Erdély-szerte jellemezték a korszakot. Közvetlenül a tatárjárás után a királyi hatalom elsősorban az egyházi birtokok növekedését segítette elő a felbomló királyi magánbirtokok eladományozása révén. Az elnéptelenedett területek újratelepítését ösztönözték a telepítési kiváltságok és az a jog, hogy az egyház népeit kivették a királyi igazságszolgáltatást képviselő vajda joghatósága alól. Almás, Sebes és Léta vára a tatárjárás után épült, stratégiai jelentőségű új, hegyi várak típusát képviselik.1 A köröttük szerveződő váruradalmak nemcsak az addig lakatlan erdős vidékek benépesítését jelentették, hanem új gazdasági és hatalmi erőforrást is az erősödő magánbirtok mellett támaszt kereső királyi hatalomnak. A királyi várak mellett új várak építésére kiváltságot a magánföldesurak közül csak a király kipróbált hívei kaptak. A tatárjárás utáni időszak, IV. Béla és István ifjabb király, Erdély hercege közti áldatlan belviszály, a Kun László alatti belpolitikai instabilitás és Károly Róbert uralmának megszilárdítása alapjaiban rázta meg az erdélyi arisztokráciát. Sok régi nemesi nemzetség és beszármazott család veszítette el hűtlenség miatt a jószágait – mint pl. a Dunántúlról ideszármazott, kiskirálykodó Kán László vajda nemzetsége vagy a Borsák Borsa Kopasz lázadásakor 1316-ban. Erdélyben az egyház mellett az igazi nagybirtokos a király, illetve a külső-magyarországi nagyurak közül kinevezett vajda volt, aki rendelkezett a királyi uradalmak népeivel és szolgáltatásaival. A vajda e joga csorbítatlan maradt egészen 1370-ig, amikor Nagy Lajos első ízben adományozott el váruradalmat magánföldesúrnak, méghozzá a kalotaszegi Almást a Bebek családnak. A királyi birtok felszámolását Zsigmond király teljesítette ki, többnyire a vajda magántulajdonába adva várbirtokokat. A fontos országos tisztségeket viselő külső-magyarországi Tomaj nemzetség karrier- és gyarapodástörténete jól illusztrálja az új arisztokrácia felemelkedését. Egyik águk, a losonczi Bánffyak az 1430-as években kapták Zsigmondtól a sebesi váruradalmat, s ezzel a 15. századtól a 20. századig Kalotaszeg legnagyobb földbirtokosaivá váltak, sőt a 17. században a volt püspöki, majd fejedelmi gyalui várbirtok földesúri tulajdonát is megszerezték. Zsigmond korszaka után a királyi adományok elapadtak, s egyedül Hunyadi Jánosnak sikerült még nagyobb birtokokat szereznie, többek között Léta várát.