A vizsgált vidéknek nemcsak a feudális birtokviszonyai rajzolnak ki kisebb-nagyobb egységeket, hanem az egyházi és a világi közigazgatása sem volt egységes. Két nagyobb részre, egy nyugati és egy keleti részre osztható, amelyen két vármegye és két püspökség osztozott. A nyugati rész, földrajzilag a Sebes Körös, a Kalota és az Almás folyó völgyei, amely Sebesvár és Almás vára fennhatósága alá tartozott, egy elkülönülő önálló területi, igazgatási egységet alkotott a múltban. A terület a 15. század végéig Bihar vármegyéhez tartozott, míg a keletebbre eső részek Kolozs megye fennhatósága alá estek. A Kalotaszeg elnevezés elsősorban a Kalota folyó völgyére értődött, amelynek írásos említése a 13. század elején bukkan fel először. (1213-ban ,,Engues de Kalatha” peréről emlékeznek meg, 1296-ban a Gyerővásárhelyt birtokos ,,Johannus filio Mykola de Kalatha”-t említik.) A 15. században a sebesvári Bánffy-uradalom kapcsán több összeírás készült azokról a falvakról, amelyekről külön feljegyezték, hogy „Kalathazeg”-hez tartoznak. Kalotaszeget hol comitatus, hol districtus névvel illetik, s ezen elkülönülő közigazgatási egységet értettek. Idetartozónak tartják a sebesvári uradalom már fent felsorolt falvain kívül még a Kalota, a Székelyjó és a Sebes völgyében és mellékvizeinél, délre a havasokig húzódó terület falvait: Himtelkét (elpusztult), Szentkirályt, Monyorókerekét, Valkót, Székelyjót, Méregjót, Incselt, Várszát (elpusztult), Kiskalotát, Keleczelt, Kalotaújfalut. Ezt a Bánffyhunyadtól délre eső területet, a mai napig Felszegnek hívják az ott lakó magyarok, és a néprajztudomány is használja a kifejezést. A Bánffyhunyadtól északra az Almás mentén húzódó vidék, a szintén élő tájnyelvi elnevezéssel Alszegnek hívott terület nagyobbrészt az egykori Almási vár birtoka volt. Az, hogy a mai Kalotaszegnek más Szegellete nincsen, csak a Felszeg meg az Alszeg, önmagában azt mutatja, hogy ez a kettő együtt egy koherens egészet alkotott valamikor. Ezen belül is a Felszegnek van elsősége, a Kalotaszeg elnevezést a középkori források csak erre a vidékre használják. Kalotaszeg e nyugati, Bihar megyéhez tartozó része, tehát a Felszeg és az Alszeg egyházszervezetileg a váradi püspökség ún. kalotai főesperességéhez tartozott, míg a keleti részek az erdélyi püspökség kolozsi főesperességéhez (16. térkép). Az egykori bihari rész – ami csak a 15. század végén került át „per translationem” Kolozs megyéhez – legkeletibb pontja Körösfő és Bedecs volt. Gyerővásárhelyről már 1296-ban úgy írnak, mint régtől meglévő vámszedö helyről, a Vásárhely hágója nevű hegyen áthaladó „nagy országút” mentén, s mint neve is mutatja, vásártartási joggal bírt. Valószínűsíthető, hogy mint a két megye határán lévő település kaphatta meg a jövedelmező vámszedési jogot is. Körösfőnek a hovatartozása kettős kötődésű, a 13. század végéig Biharhoz, majd Kolozshoz tartozott, s bár az erdélyi püspök jobbágyfalva volt, vámját Almás később Sebesvár urainak fizette.