A kalotaszegi magyarok és románok által egymásról alkotott kép nagyon összetett, voltaképpen falvanként változó. A társadalomnéprajz eddig nemigen vette – sokáig nem vehette – figyelembe az 1940–44-es, kétszeres impériumváltás által hagyott mély lelki nyomokat a két etnikum kapcsolatában, ami pedig a jelenkorig meghatározó szerepet játszik az egyes falvak életében, az egymásról kialakított kép negatív vagy pozitív voltában. A terepen járó kutatók valószínűleg hallanak róla,1 hogy súlyos atrocitások történtek a térségben, hogy Kalotaszeg minden magyar faluját kirabolták 1944-ben. Ennek ellenére nem foglalkozott eddig a társadalomnéprajz az időszak máig ható társadalmi vetületeivel. Tudjuk, hogy még mindig jelentős politikai töltete van ennek a problémakörnek, de a jelenkori társadalom vizsgálatakor, a falvak, közösségek közötti kapcsolatháló kutatásakor ez a kérdés nem kerülhető meg. Az 1940–44 közötti időszak hordozza magában azt a legnagyobb horderejű Interetnikai feszültséget, amely máig hatóan meghatározza a románok és magyarok egymásról alkotott képét. A téma fontosságára nem az általánosságban megfogalmazott sztereotip értékítéletek hívták fel figyelmünket, hanem az, hogy a román és a magyar falvak közötti mindennapi kapcsolatokat, illetve az elzárkózás okait vizsgálva ebbe a problémába ütköztünk lépten-nyomon. A „soha be sem tenné a lábát” a másik falujába, vagy – konkrét gazdasági kapcsolatra utalva – „disznót se venne, vagy adna el” egy nagykapusi magyar egy egerbegyi románnak típusú negatív értékítéleteknek mi az oka, mi a háttere? Ugyanakkor pozitív értékítéletekkel is találkoztunk. A kapusiaknak a gesztrágyiakról alkotott véleménye minden esetben pozitív, jó emberi és gazdasági kapcsolatban állnak velük. Nagykapus mindkét említett román faluval szomszédos, de gyökeresen eltérő értékítéletet alkot róluk. Mi lehet ennek az oka? A problémafelvetés megfogalmazódását elősegítette, hogy román nemzetiségű tolmácsunk hívta fel figyelmünket arra, hogy Malomszegen csak ahhoz a családhoz menjünk, amelyikkel neki személyes baráti kapcsolata van, viszont Derétén bárkihez fordulhatunk, akár tolmács nélkül is, mert a magyarokkal biztosan segítőkészek lesznek. Miért tartanak a kalotaszegi román falvakban általános értelemben „a magyaroktól”, és miért oszlik meg a magyar közösségek értékítélete konkrét falvakat, családokat megnevezve a mellettük élő románokról? Milyen, a Kalotaszeg társadalomkutatásának figyelmét eddig elkerülő, búvópatakszerü, az ismert, objektiválódott felszíni interetnikai kapcsolatok alatti, azt determináló tudati rendszerről van szó? Léteznek tehát a kapcsolatoknak tudati vonulatai, amilyen pl. az ellenségkép, de a Kalotaszeg-tudat, tatáreredet stb. is, valamint mindezeknek manifesztálódott formái, ami a kapcsolatok megvalósult, látható, könnyebben felismerhető rendszere, amilyen pl. a házasodási kör vagy a különféle gazdasági kapcsolatok.