Törekedtünk arra, hogy a kutatni kívánt terület meghatározásakor ne befolyásoljanak minket prekoncepciók. Kiindulási alapállásunk az volt, hogy nemcsak azokban a falvakban akartunk terepmunkát végezni, amelyeket az eddigi kutatás Kalotaszeghez sorolt, hanem azokon túlmenően, újabb településeket is vizsgáltunk, beleértve román többségű, illetve teljesen román lakosú falvakat is. Éppen ezért minden irányban túlléptük – földrajzi és etnikai értelemben is – az eddigi kutatások által felvetett határvonalakat, illetve ellenőriztük a valóságtartalmát, hogy a már-már Sztereotipikusan kalotaszeginek tartott közösségek mindegyike valóban beletartozik-e valamilyen szempont szerint a táji szerveződésbe. Természetesen a kutatás előrehaladtával, ahogyan újabb és újabb kérdések vetődtek fel, bővült a vizsgálandó falvak köre. Az általunk vizsgált térség településein megpróbáltuk egységes szempontrendszer szerint kitapintani a közösségek kapcsolatrendszerét. A következtetéseket az egyes közösségek közötti kapcsolatok megléte vagy hiánya, intenzitása és jellege alapján igyekeztünk levonni. Ennek alapján kíséreltük meg a terület árnyaltabb, a kapcsolathálók által hol elmosódottabban, hol élesebben kirajzolódó külső határait megvonni, és emellett nagy figyelmet fordítottunk arra is, hogy megrajzoljuk Kalotaszeg belső, az eddigi kistáji beosztásán túlmutató, finomabb erezetű tagolódását is. A református magyar Kalotaszeg mellett figyelmet fordítottunk a katolikus magyar falvakra, az egykori kisnemesi magyar településekre és nem utolsósorban a román közösségekre. Kutatásunkba vontuk az egykor, a nem is oly távoli múltban még magyarok által is lakott, mára már tisztán román lakosúvá vált falvakat (pl. Tamásfalva) és a magyar etnikai területet körbeölelő nagy múltú román településeket is (pl. Malomszeg). Fontos szempont volt, hogy magyar falvak által körülzárt román településeken is (pl. Gesztrágy, Kalotanádas) végezzünk terepmunkát. Vizsgálatunk kiterjedt a Kalotaszeget a Szilágysággal „vékony fonálszerűen”1 összekötő, szinte teljesen elrománosodott falvak szórványmagyarságára Középlaktól északra Hidalmásig (Magyarzsombor, Almásszentmihály stb.). Délre a Jára völgye irányába vezető út községeit is kutattuk, amely „falvak által jelzett sorok fűzik össze”2 Kalotaszeget a tordai magyarsággal Magyarléta felé. Nem könnyű a kutató dolga a terület keleti, északkeleti szélén. Itt ugyanis észak felől előbb az Egerestől északnyugatra fekvő Forgácskút-Ferencbánya-Dank-Argyas bányavidék következik, majd az 1848-as szabadságharc során megtizedelt, a 20. század elejére kipusztult egykori magyarság mára tiszta román falvai sorjáznak (Magyarsárd, Magyarszentpál, Magyarnádas, Nádasberend stb.). Végül a kalotaszegi református falvakkal (a kisnemesi Szucság kivételével) nem házasodó, mára részben vagy egészében kivesző magyarságú egykori kisnemes falvak (Bodonkút, Magyarmacskás stb.) zárják a sort, melyek sok esetben a Borsa völgye nemes falvaival (Kide, Bádok stb.) tartanak kapcsolatot. Nem hagytuk figyelmen kívül Kalotaszeg kelet felé eső peremét, a Kolozsvártól északra (Kajántó) és kelet-délkeletre eső magyar falvakat (Györgyfalva, Ajton, Kolozspata stb.) sem. 1991 és 2003 között összesen 73 magyar és román lakosú településen végeztünk terepmunkát (1. térkép)3