Az örökségturisztikai attrakciók menedzsmentjének számos olyan feladata van, amelyeknek egymással szembenálló érdekeknek kell megfelelniük. A konfliktusok alapvető forrása az örökség konzerválásának és a látogatóknak történő minél szélesebb körű, szórakoztató bemutatásának kérdése. Ez az ellentét már a fejlesztési szakaszban is fennáll, amelyet azonban még megnehezítenek olyan kihívások, mint a beruházásban részt vevő szereplők egymáshoz való viszonya, piaci vagy állami szerepvállalásuk, a felelősségi körök meghatározásának kérdése. A közös cél érdekében – hogy egy kulturális vagy történelmi örökséget megóvjanak, és ezt fenntartható módon, turisztikai attrakcióként piacra bocsássák – érdemes az örökségi lánc rendszerében gondolkodniuk. Az ellátásilánc-elmélethez hasonló modell használata során tisztázódhatnak a szerepkörök, az érdekek és a megoldási irányok. Az önerőből vagy állami támogatásból megvalósított fejlesztés végrehajtását követően számszerűsíthetők azok a közvetett és közvetlen hatások, amelyek a projekt valódi, hosszú távú sikerét és fenntarthatóságát meghatározzák. Az örökségi vonzerő megóvásának és eredményes üzemeltetésének további kulcsfontosságú eleme a megfelelő promóciós tevékenység, amelynek figyelembe kell vennie a marketingmix sajátosságait, valamint a menedzsment meghatározott alapelveit. Az örökségturisztikai menedzsmentnek számos kihívással kell szembenéznie, azonban a szereplők hatékony összefogásával az örökségi értékeink a jövő generációi számára is elérhetők lehetnek.