A konvergencia különböző dimenziói a 2.22. ábra (illetve annak további változatai) szerinti homogenitás meghatározó jelentőségű tényezői. A monetáris integráció alapvető feltételei, egyre nagyobb mélységet képviselő szakaszai (részvétel az ERM II-ben, a nominális konvergenciakritériumok teljesítése, az euró bevezetése) egyértelműen meghatározottak. A nominális konvergencia (viszonylagos homogenitás) kritériumainak a logikája a következő. A monetáris unió rendszerében az egyes tagországoknak nagyon hasonló inflációs rátával kell rendelkezniük. Az euróövezeti tagjelölt országnak még az euró átvétele előtt bizonyítania kell: inflációs rátája nem fog túlzottan eltérni az euróövezet többi tagjának árszínvonal-emelkedésétől. A hosszú távú kamatláb kritériuma az alacsony inflációs ráta fenntarthatóságát méri. Az állami pénzügyek stabilitásának kettős kritériuma (azaz a folyó hiány, illetve a felhalmozott államadósság aránya a GDP-hez viszonyítva) a potyautas és a túlcsordulási hatások megakadályozását célozza. A jelzett kritériumok teljesítése esetén az adott országnak a magas adósságszint finanszírozása érdekében nem kell adóemeléshez folyamodnia. Az adóemelés torzító hatású lehet, és visszavetheti a növekedést. Az árfolyam-stabilitás kritériuma pedig átfogó próbaként szolgál: bizonyítja, hogy az adott ország gazdaságának versenyképessége és külső egyensúlya fenntartásához nem kell a valutaleértékelés eszközéhez folyamodnia. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha az adott ország stabilitásorientált költségvetési és pénzügyi politikát folytat. A nominális konvergenciakritériumok nemcsak próbaként szolgálnak, illetve nemcsak az euróövezethez történő csatlakozás feltételét (s egyben költségét) képezik, hanem a stabilitásorientált gazdaságpolitika elveinek elfogadását jelentik. Ugyanakkor a tagállamok jelentős mozgástérrel rendelkeznek a fenntartható nominális konvergencia elérése időpontjának megválasztását illetően.