Az energiát a redox folyadék áramú akkumulátorok is kémiai kötések formájában tárolják. A tulajdonképpeni akkumulátorcella egy membránnal két részre van osztva (1.27. ábra). Ezek közül az egyikben redukció (elektronfelvétel), a másikban oxidáció (elektronleadás) játszódik le. A két félben azonos anyagú, nagy felületű, grafit filc (bipolárisan vezető, grafittal, korommal telített polietilén váz) elektróda van, amelyek az elektrokémiai folyamatokban nem vesznek részt. Feladatuk az áramvezetés az elektrolit oxidált, illetve redukált ionjai közötti elektronátadásnál. Az aktív anyagok a folyékony (szervetlen vagy szerves sav) oldószerben oldott sókat tartalmazó elektrolitok, amelyeket külső edényekben tárolnak és szivattyúval keringtetnek. Az elektrolit például 2 mol kénsavban (H2SO4) oldott 1,5 mol vanádium szulfát (VSO4) [2]. A membrán anyaga leginkább a DuPont cég által kifejlesztett, 1100–900 g/mole egyenérték sűrűségű Nafion (perfluorosulfonic acid membrane), amelynek hosszú láncú szerkezete 0,91–1,11 mmol/g ioncserét tesz lehetővé [1.17]. A cellák felépítése az üzemanyagcellákhoz, a működés és az elektrokémiai megfordíthatóság az akkumulátorokhoz teszi hasonlóvá őket.